Toshiba

Nyakamon a karácsony, és a Mood Media minden erőfeszítése ellenére nekem továbbra is csak Cyndi Lauper Feels like Christmase és esetleg a "Have yourself a merry little Christmas" jár a fejemben.

Na meg persze az ajándékok. Idén se tudtam eleget kérni, Jóapám feldobta, hogy lecserélné enyhén lestrapált laptopomat (érettségire kaptam, és azóta lötyögősre vertem a billentyűzetét, Floridáig utaztattam, Valladolidban izomból leejtettem, mindezek ellenére működik!). Most már felnőttnek tekint: meg is kérdezte, milyet szeretnék, vállalva ezzel, hogy elrontja a meglepetést. Úgyhogy tegnap délutántól azzal vagyok elfoglalva, hogy válasszak.

Az biztos volt, hogy nem akarok túl nagyot, mert sokszor magammal vittem volna az eddigit is, ha nem lett volna nehéz. A mostani gépek már 16:9-es képarányúak, ezért nem kell olyan nagy méret ahhoz, hogy elférjen rajta a két Word. Ha esetleg kisebbek a betűk, az nem baj, úgyis 14-es betűméretre fordítok. Viszont a Media Player meg a DVD-lejátszó pöccre induljon, ne kelljen fél percet várni egy Pause-Play relációban, és nem ártana, ha lennének külön médiavezérlő gombok. Követelmény a teljes magyar, strapabíró billentyűzet (NumPad viszont nem kell). Vágytam még görgetős Touchpadre, lehetőleg ujjlenyomat-olvasóra (ez már a luxus), és persze legyen szép. Ez az a kívánalom, amitől egy műszaki beállítottságú férfi a haját tépi, mert képtelen megérteni, hogy amit a női szem a Lenovóban fantáziátlan ipari kockának lát, az a Fujitsunál minimalista dizájn.

Még egy szempont: a márkanév. Biztos részrehajló vagyok, de az "r"-re végződő szavak nekem erőt sugároznak, ezért tetszett az Acer (I said there is no real ship as can match the Interceptor). A Toshibáról leginkább az a hatalmas, szív alakú piros lufi jut mindig az eszembe, amivel óvodás koromban "ribilliót" játszottunk (nagyjából csapkodtuk a lufit ide-oda, képzelem, hogy élvezhették a szüleim). Szóval a Toshiba az valami nagy, kerek és lomha. Nem pont ahogy egy laptopot elképzel az ember.

Jártamban-keltemben ráakadtam a Toshiba Satellite U500-ra. Ez csak 13,3", de gyönyörű "selymes barna" színe van, világít a billentyűzet (!), arcfelismerős bejelentkezés van (direkt a visszajelzés: addig ma nem fordítasz, anyukám, amíg rendbe nem rakod a hajad, boszorkánnyal nem tárgyalok!), a touchpaden olyan kétujjas táncot lehet lejteni, mint a Különvéleményben, és egyáltalán, csodaszépke. Az egyetlen, ami elbizonytalanított, az Acer Aspire 3935, ami még szépségesebb, viszont integrált videokártya van benne (a Párom kétszer állt neki elmagyarázni, de végül úgy döntöttem, szőkenő nem érti, és elfogadtam, hogy ez duplaplusznemjó), és Vistával adják.

Gondoltam, azért csak kézbe kéne fogni, nem szeretek én semmit se venni úgy, hogy nem simogatom meg. Atom se volt kivétel, pedig ő csak a hobbim. A Media Marktban még jobban megtetszettek az Acerek, főleg a lebegő billentyűzet, ami talán jobban állná ujjaim kegyetlen lendületét, így aztán elhatároztam, hogy felkutatok egy-egy márkaboltot. Pórul jártam. Az egyetlen Acer márkabolt Miskolcon van, a Toshiba-képviseleten pedig nem árulnak Toshibát (komolyan! le kellett volna fényképezzem, a homlokzaton félméteres, piros betűkkel van kint a márkanév!). Végül egy Visegrádi utcai boltba mentem be melegedni, ahol egy aranyos, középkorú hölgy követett el mindent, hogy megismertessen például a "fájörvájör" rejtelmeivel. Gépei ugyan nem voltak megnézőbe, de amikor kiejtettem a számon azt, hogy a Toshiba "barna", kitört belőle a lelkesedés: "Igen, azok, megjegyeztem, mert amikor eladtam egyet, el is aléltam, hogy milyen szép..." Na, ennyi nekem elég. Kell.