Nov18

Bátran elmondhatom, hogy ez a nap nem csak a két kereskedelmi rádiónak jött ki szarul, nekem se sikerült semmi úgy, ahogy terveztem.

Ugyan sikerült fél kilencig aludnom (füldugóval, amit Nofra induláskor gyengéden kirántott a fülemből, hogy halljam az ébresztőt), de rögtön utána Peti szólt, hogy lemondja a franciát. Ennek még örültem is, mert kaptam két ajándék órát, fordíthattam. Most kaptam négy epizódot és egy kezelésit. A hétvégém ennek következtében borul, se kalózos lakásavató, se Twilight-mozi. Pedig már pont azt hittem, kezdem megtanulni, hogy ne idegeskedjek túl sokat azon, hogy határidő van, és a sok feladat mellett lassanként a fejem is beszáll a zsonglőrkörbe...

Aztán bementem spanyol tolmácsolásra, 22 percet vártunk (na jó, én 34-et, de a korai érkezést nem róhatom fel a tanárnak), aztán elmentünk. Ilyenkor rendszerint kocsmázni szoktunk, de én azért rendesen bosszankodtam, hogy ha ezt tudom, egy egész napom lett volna dolgozni. Meg aztán a kocsma is késve nyitott, a sörszállító pasas is ott toporgott egy rekesz Tuborggal. Így aztán moziba mentünk, a frissen avatott Alleeba. Az időpont miatt két film jött szóba, a Derült égből fasírt és a Szobafogság. A többiek leszavaztak, mondván, hogy dedós, ha a fák sírnak, és inkább a magyar-angol-német pszichotriller mellett döntöttünk. Ne nézzetek magyar-angol-német pszichotrillereket.

Az egész egy beteg, zavaros, értelmetlen film. Kezdődik ott, hogy az óbudai Auchan mellett szalad a kislány, aztán végig azt próbálják elhitetni velünk, hogy angol rendszámú, jobbkormányos autók jobb oldalon közlekednek az úton, és a külföldiek angolul tanulnak, tehát valószínűleg Nagy-Britanniában vagyunk. Nagy Ervin időnként kiböffent valamit magyarul, egyébként a film során egyre erősödő akcentussal angolul tolja. A végkifejlet során a főhős homlokára fél golyónyom kerül, a pszichopata apuka gyengéden szemléli alvó szerettei arcát, a vászon elsötétül. Rég láttam ilyen vackot, na. Ráadásul két tehén folyamatosan dumált fölöttünk a moziban, és amikor rájuk szóltam, még nekik állt feljebb. Hozott chipsből dolgoztak, onnan tudom, hogy a zacsit ott hagyták.

Zorkán volt egy sikerélményem, abc-sorrendbe rendezett szavakból kellett Aesopus-mesét összerakni, nekem sikerült először, de persze ebből is csak az maradt meg, hogy egy szórendet hangsúlyilag elrontottam.

A hastánc utána jó volt, de csak hárman voltunk, úgyhogy össze fognak vonni minket a középhaladókkal, ahol aztán garantáltan csetleni-botlani fogunk. Végülis tudom magamról, hogy akkor tanulok a leggyorsabban, ha be kell hoznom a lemaradásomat.

A nap végén pedig meghallgattam a Sláger hattyúdalát. Mondtak ott mindent, akárcsak a Danubiuson ("igazi barátokra leltem, közösségre., ez a rádió mindenkinek csak adott.."). Egy pillanatra bevillant, hogy mekkora lenne, ha tíz másodperc csend után benyögnék, hogy az egész csak médiahack volt. De úgy tűnik, nem. Nofra a maga kocsijában megvárta a "Ki jön?" típusú rádiókat, én átkapcsoltam a Petőfire, meghallgattam a Himnuszt. Kicsit visszás volt, de utána legalább zene jött, éjféli mix.

Mennyi mindenről elmondhatom majd az unokáimnak, hogy láttam a végét: a papír százas és kétszázas, egy-és kétforintos, betárcsázós internet, nem energiatakarékos izzó, János Pál, Michael Jackson... és mindezekről ő már azt se fogja tudni, eszik-e vagy isszák. Történelem.