Perilium

Perilium bolygón mindenki örökké él. Épp ezért semmi másnak nincs értéke, mint a mulandó dolgoknak. A kultúra, az ízlés, az érzelmi élet mind a pillanatot állítja a középpontba.

Magától értetődően senki sem vezet naplót. Írók ugyan vannak, de mivel a periliumi könyveknek van egy olyan sajátosságuk, hogy egyszeri olvasás után eltűnnek, sosem olvassák vissza saját műveiket. Már amennyiben el akarják adni, ugyanis sokan vannak, akik egyszer leírják, egyszer elolvassák, és ennyi. Majd írnak másikat.

Periliumnak nincs nemzeti valutája, sem nemzeti bankja, sem tőzsdéje. Egyáltalán, mi értelme lenne a pénznek, amelyet a múltért kapunk és a jövőért adunk tovább? Nem, ha Periliumon vásárolni akarsz valamit, adnod kell érte cserébe valami olyat, ami a másik félnek ott és akkor értékes. Persze nincs mindig nálad étel vagy hasonló, tényleg hasznos dolog, ezért néha kénytelen vagy azzal fizetni, hogy megmutatsz a másiknak egy érdekes alakú felhőt, amit csak te vettél észre. Vagy krétával leírod a nevét a járdára, fölébe, hogy "Hajrá".

A periliumiak mindenre rácsodálkoznak. Minden kóbor macskának, virágillatnak, mosolynak pillanatnyi (óriási) értéke van. Némelyikért még könyvet is lehet venni. A könyv a periliumiak legdrágább értékcikke, hiszen csak egyvalaki olvashatja el. A más bolygókról importált könyveket egy nagy, közös raktárban őrzik, és csak szigorú, központi utasítás alapján, időnként lehet egyet-egyet hihetetlen borsos áron megvásárolni. Állítólag van egy férfi, aki egy bizonyos Föld nevű bolygóról származó, Krúdy Gyula nevű író műveire specializálódott: már elolvasta az Álmoskönyvet, az Utolsó szivar az Arabs Szürkénél-t, és most alkuszik Szindbádra.