Koobe

Még nem is írtam legújabb kedvencemről, pedig nagyon lelkes vagyok tőle. Főleg azért, mert vadidegenek kérdezik meg a BKV-n, hogy hol szereztem és milyen és mennyi (mondjuk az utóbbira jobb diploma-tikusan csak annyit felelni, hogy diplomaosztóra kaptam).

Ő a szépség, egy Koobe Junior, vagyis Hanlin mittudoménmilyen típus, 5"-on egy komplett könyvtár. Folyton nálam van. Ezt a képernyőt nem tudja magának kiadni a terminológiatanár...

Nagy előnye, hogy a semleges bőrtokban nem látszik, hogy klasszikus irodalmat vagy éppen Twilightot olvasok. Annira nem vagyok elvetemült: az első, amit legyűrtem rajta, A Halhatatlanság halála volt Asimovtól. Most Twilightozok, de már betáraztam a Dűnét, az Ulyssest, Anne Frank naplóját, Kazuo Ishiguro kábé egész életművét, és naná, hogy párat a kedvenceimtől (Douglas Adams, Joseph Heller) is.

Az olvasással valahogy úgy vagyok, mint Tokita az evéssel... és ilyen szempontból még a Csokoládét is szeretem. Tényleg... hány olyan regényt tudtok, aminek a címében kaja van? Ugye Joanne Harris teljes munkássága: Ötnegyed narancs, Szederbor, van még a Szusi kezdőknek, A kétség lazaca, Kaviár és lencse (már ha az könyv is)... Nyúl Péter nem ér!!

Most jöttem csak rá, mennyire imádok olvasni. Könyvtárba járni lusta voltam, időm se volt, meg nem nagyon akadtak a 80-as évek óta kiadott könyvek. Megvenni mindent nem csak anyagi, de tárolási kapacitásom sincs. Nem szép dolog gyakorlatilag lopni a könyveket, de amióta megtudtam, hogy a terjesztők az ár felét lenyúlják, már nem sajnálom őket annyira.