Mivan, tehát mivan? 11.02.

Befejeztem végre a tíz epizódot, mehetek aludni. Mehetnék, ha nem motoszkálna bennem egy félelmetes-púderszagú Halloween-novella, továbbá egy komplett regény, ami abból a gondolatból indult ki, hogy edzés idejére be kéne kötnöm egy kendővel azt a csíkot a karomon, ami mindig kék-zöld foltos.

Nyúl, jelentem, pofátlan. Ráugrik a billentyűzetre, rágja a bútort, elvonja a figyelmemet, masszírozza a hátamat, satöbbi, ezeket néhány kivétellel Nofra is csinálja, mégis megtartom.

Volt ma két érdekes tanár-élményem (na jó, nekem érdekes volt): az egyiknél 1 pontot vesztettem "fordítási-átváltási megoldások"-ra (ez amúgy az abszolút gumi kategória, ki tudja, mire céloz??), és a fordításban pontosan nulla hibajelzés volt. "Építő" kritika, vagy csak "nehogy már valaki maximális pontot kapjon, hiba biztos volt benne, még ha nem is látható síkon"??

A másik kedvencem:

- Mondtam már sokszor, hogy ne foglalkozzunk magándolgokkal.

- Mit csináljak, ha már kész vagyok a feladattal?

- Olvasgasd a súgót.

Minden gittegyletes megéli, csak a többsége még általános iskolában.