Hernyó és kukorica

Volt egyszer egy sztori valami hernyóról, aki az erdő hűvöséből leste, ahogy a többiek kukoricát sütnek a tábortűznél (azok alighanem gerinces állatok voltak). Egy részük vajjal ette, mások cukorral, a hernyó meg nem tudott dönteni.

- Most mit csináljak? - kérdezte a hernyó. - Ha csak úgy, hűbelebalázs módjára odamegyek, és cukorral kérem, aztán kiderül, hogy nem ízlik, meg egyébként is a cukor árt a vonalaimnak - simította végig (n;n-2) lábaival hurkákból álló hernyóderekát. - Másfelől viszont, ha vajjal kérem, és éppen nekem osztják ki az utolsó darabot, teszem azt a Hollónak már nem marad semmi, bizony hogy megorrol majd rám. - Mit tegyek, mit évő legyek? Jaj, jaj - sóhajtozott, és ott maradt az erdő hűvösében. Telt, múlt az idő, a hernyó egyre újabb érveket hozott fel pro és kontra, és a lelki tusa felett kimondatlanul ott lebegett: az a legjobb, ha nem csinálsz semmit.

Aztán végül elhatározta magát, és akik most arra számítanak, hogy megmondom, mit választott a hernyó, azok nem értik a történet lényegét, szóval a hernyó, amennyire egy hernyótól telik, kirohant a rétre és kiáltozni kezdett, hogyaszongya: - .........kérem! Kérek szépen kukoricát ..........!

Nem nehéz kitalálni: addigra senki se maradt a réten. A tűzből felelőtlenül égve hagyott zsarátnokok izzottak már csupán, lerágott csutkák hamvadtak szerteszéjjel. A hernyónak kedve lett volna belerúgni egy nagyot, figyelni, hogy porzik szét a pernye, de az ilyen érzelemkitöréseket régesrég elfojtotta magában (ennek köszönhette táplálkozási kényszerét és hurkás derekát). Így csak elszomorodott és lógó orral visszaballagott az erdő hűvösébe.

Gyerekkoromban úgy sajnáltam ezt a hernyót, hogy nem igaz. Eszembe se jutott, hogy balfék, vagy ha igen, hát kellene egy külön buli, egy külön tábortűz, egy külön világ a balfékeknek, akik túl későn jönnek rá, mi az, amit igazából akarnak. Én odamennék a hernyóhoz, a világ valamennyi hernyójához (magamat is beleértve természetesen, ki az az elmefacsarodott széplélek, akinek eszébe jutna sajnálni egy hernyót, ha nem érzi bele magát mélységesen a helyzetébe??), és megmondanám neki: Menjél bazmeg, éljél, tök mindegy, ha elsőre nem döntesz jól, de ne maradj ki a saját életedből! Tök mindegy, hogy vajjal vagy cukorral. Még tengeri algával is eheted, ha jól esik.