Beküldte Raya deBonel -
Vannak néha konvergenciapillanatok. Amikor úgy érzem, az életem összes addigi fontos* eseménye erre fut ki, ebben sűrűsödik össze. Az első, az egyértelmű, ordító, vízválasztó pillanat a szabadúszóvizsgám volt 2011. szeptember... ööö. 7-én? Vagy 9? Mindegy. Most megnéztem, csütörtök volt, nyolcadika. Mindegy. Minden ismerősöm, a Mensa (akkor még csak 800 taggal), a szüleim ismerősei, még a nálunk éppen dolgozó festők is nekem szurkoltak, és abban a jellegtelen kis szobában, ahova két vizsgarész között zártak, olyan tapinthatóan éreztem ezt a kollektív energiát, ahogy soha azelőtt és azóta sem. Persze ettől még rajtam múlt az egész. Volt egy alternatív élet akkor előttem, és az is jó lett volna, valamilyen. Más. Ma már talán egy Mensa-elnökséggel a hátam mögött, saját kis cégem élén. Vagy családosan. Vagy mittudomén. De arra mentem, amerre, és mentem, változtak, történtek a dolgok. Kezdtem valamit a lehetőséggel.
Most is ezt érzem valamelyest. Most 4 hónapos utazásra indulok, messzebbre és tovább, mint valah életemben, és valamennyi veszély is van a dologban. Beszédes, hogy kik félnek, kik izgatottak, kik irigyelnek és kik akarnának velem jönni**. Kibővült a kör, a Mensa 3600 tagú, lett egy SIG-ünk, és amit akkor, 2011-ben elkezdtem, az ha nem is fejeződött be, de új fejezetet kezdett, és többen is vannak, akiket akkor, annak a pillanatnak köszönhetően ismertem meg, és ma már fontosak, és hiányozni fognak, még ha a munkahelyi íratlan szabályok szerint nem comme il faut is kimondani ezt.
És most, ellentétben azzal a hét évvel ezelőtti szeptemberrel, össze kell pakolnom. Tét nélkül, mert a lakásom megvár, itt minden az enyém, visszajövök, de mégis tét, mert egy, terméktől függően négy hónapig semmit nem fogok tudni beszerezni azok közül, amiket megszoktam, vagy éppen ami nagyon új, és amit nem viszek magammal, az nem lesz. Most derül ki, mi fontos, mi az, amit beleszorítok egy 20 kilós, Ryanair-kompatibilis hátizsákba.
Ruhát alig. Sminket nem is. Ékszerből csak a villámat. A villám én vagyok. Aki nem ismerné, ez egy Izraelben vásárolt, hullámot formázó, karpereccé hajlított villa, amit úgy 2016 júniusa óta minden nap hordok. Ez alapján azonosítani lehetne a hullámat. Valahogy minden útról hoztam valamit. Chiléből egy tetoválást, az egyetlent. Izraelből a villát. Innen vajon mit?
Tea jön, sok. Elektronika jön, sok, az új Youtube/Insta/blog univerzumunkhoz, ami a közös projektünk, de mégis az én játszóterem. Mensa-zászló, a mi színeinkkel, jön.*** Bőrápoló cuccok jönnek, rengeteg. Ez ilyen pampering, énidő-típusú dolog, kellemes, nőies kockulással megtámogatva. Könyv jön rengeteg, Kindle-formátumban persze.
Ilyenkor derül ki, hogy melyik tárgyaimhoz kötődöm, mi fog igazán hiányozni. A sminkasztalom? A szendvicssütőm? Az ágyam? Vagy csak ez az egész, felmászni a hetvenvalahány lépcsőfokon a rogyadozó újlipótvárosi társasházban, ami még mindig nem érződik teljesen a sajátomnak, de pont olyan, amilyen akarok lenni? A vízipipa, vagy a sok ember, akivel megosztottam? A futós érmeim? A téli ruháim, amiket idén nem fogok viselni? A sokféle lámpám, amiből szinte mindet Jóapámtól kaptam?
Öcsi adott egy kulcsot, hogy utaztassam meg. A két power bankem a dántól és Jóapámtól van. Szinte minden cuccomhoz, amit magammal viszek, van történetem.
Nehezen viselem ezt, de mégis örülök, hogy van egy ilyen számvetős pillanat. Mintha azt kéne eldöntenem, mi az, amit magammal viszek, amikor ég a ház.
*Ez nyilván kognitív disszonancia, az adott pillanatban bevillan néhány dolog, ami valóban fontos volt, és valóban tekinthető az aktuális események előzetesének, de egy élet végtelen számú pillanatból áll, és mindegyik végtelen szemszögből nézhető. Teljesen önkényes válogatás, innentől voltaképpen az egész posztnak nincs értelme. Mindenesetre köszi, ha elolvasod.
**Többnyire egyébként azok, akiknél ez fel sem merülhet, nem ismernek, nincsenek elég közel. Egyetlen olyan ember se kéredzkedett fel viccből a hajóra, akinek igent mondanék, talán mert akiknek igent mondanék, érzik.
***Amúgy bárki, bármilyen zászlót csináltathat magának potom pénzért a zászló.hu-n. Próbáljátok ki. Több embernek kéne zászló.