Szerendipitás

Rólam érdemes tudni, hogy bárki bármilyen hagymázas hülyeséget vág a fejemhez, legalábbis elgondolkodom rajta, hátha mégis igaza van. Így esett, hogy pár éve egy vízitúrán megkaptam, hogy az, hogy gyerekként azért nem hittem a Mikulásban, mert nem hagyott nyomokat, "a kreativitás teljes hiánya". Mit tudom én ezt, gondoltam, és elkönyveltem, hogy nem vagyok kreatív. Hogy akkor miért jöttem most formatervezőnek, amikor se rajzolni nem tudok nagyon, se a mérnöki tudományokhoz nem értek egyáltalán, a csapatmunkát pedig veszekedetten utálom, na az egy másik jó kérdés. De most úgy tűnik, hogy mégse teljesen reménytelen.

Tegnap volt ez a Border Sessions fesztivál, ahol a tanáraink nyomására sokan önkénteskedni is jelentkeztünk (tök hiába, mert ingyenjegyet egyébként is kaptunk volna, de ki ne akarna "I am infected - BS2014" feliratú piros pólót, csak Amerikába ne repüljön benne az ember...). Volt pár érdekes előadás a legújabb űrruháról meg a fa, mint megjelenítő eszköz fejlődéséről. És a kaja se volt rossz: reggel 9-kor egy "szerendipitás prototípus-építő reggeli"-vel indítottunk, aminek nagyjából ennyi értelme is volt. Viszont adtak croissant-t, biolevel és teát, tehát szavam sincs. Az ebéd pedig egy igen egzotikus leves volt: alapvetően sütőtök, de merés előtt belezúdítottak egy kis újhagymát, gombát és kagylót.

Utána kaptunk egy fülest a tutorunktól, hogy délután lesz egy workshop, ahol okosórát lehet nyerni. Nekem ez általában sorsolást jelent, gondoltam, szegény csávót annyira nem akarja meghallgatni senki, hogy inkább beáldoz egy kütyüt, hogy többen eljöjjenek. Ehhez képest egy penge (valószínűleg mensoid) üzletember fogadott minket, és közölte, hogy itt most dizájnverseny lesz, és a Google-nél dolgozó haverja felajánlásából a nyertes csapat mind az 5 tagja okosórát kap. Kb. 30-an voltunk. Először egy-egy ötletet kellett mondania mindenkinek, hogyan s mire lehetne használni az okosórákat, ha feltételezzük, hogy az a szenzor, ami az ötletünkhöz kéne, létezik. Nekem volt összesen 9 ötletem, az automatikus szülinapi köszöntőtől a csak mozgással tölthető órán át a megfigyelt életmód alapján történő párkeresésig, de nem ezeket mondtam be, hanem valami bénaságot, aztán később morogtam, hogy valaki előállt a lépésről lépésre receptalkalmazással, ami nekem is fel volt írva. Ráadásul az kapta a legtöbb szavazatot. A legjobb 6 ötlet mellé lehetett odaállni, hát sereglettem én is a receptes csapatba. Volt két kínaink, Tang Wang és Ling Tang (sic, és utóbbinak a nemében se vagyok biztos), egy grafikus, meg egy hozzám hasonlóan nagyszájú, domináns, de legalább értelmes pasas.

20 percünk volt összedobni egy 3 perces prezentációt, rajzokkal, screenshotokkal meg minden. Szerencsénkre mi voltunk az utolsók, de pont az előttünk lévő prezi nagyon jó volt (tutorunk konkrétan egy kisebb pantomimet adott elő kulcscsomókkal, kártyákkal és tapinyalikkal). A szavazásnál két kérdésre kellett mancsot emelni: 1) awesome-e az ötlet, és 2) befektetnél-e 100 000 eurót. Az egyik, az érdekeshely-ajánló alkalmazás unatkozóknak egész addig tetszett, amíg elő nem álltak az üzleti megvalósítás érdekében azzal, hogy cégek vásárolhatnák be magukat az ajánlatok közé. Na de akkor már olyan lenne az egész, mint az "1000 hely, amit látnod kell, mielőtt meghalsz", és abból legalább 500 szálloda. Én őszintén emelgettem mindegyiknél, amelyik tetszett, és közben daráltam magamban, hogy "nem fogunk nyerni, ne nézd azt az órát, nem fogtok nyerni". De akkor már nagyon akartam. És a mi ötletünkre 30-ból 20-an azt mondták, hogy awesome. Ezzel még nem volt vége, a legjobb 3 ötlet képviselői három sarokba álltak, és mindenki lábbal szavazott. Több se kellett a nagyhangúnak meg nekem, rikkancsokat megszégyenítően kezdtünk óbégatni, és sikerrel.

Szóval most van egy ilyenem.

Ez nekem most egy picit szimbolikus, azt jelenti, hogy tudok olyan ötlettel előállni, ami másoknak is tetszik, és tudok csapatban dolgozni, és meg tudunk nyerni egy projektet... szóval eléggé vigyori a fíling. Arról nem is beszélve, hogy mi mindent tud. Megmutatja, ha e-mailem jött vagy a Facebookon írt valaki, lépéseket számol, fut rajta a Duolingo, Endomondo, van rajta lámpa, tudja irányítani a telefonom kameráját, és végre nem az anyósülésbe kell belegúvadnom, ha a navigációt akarom nézni, basszus, ott lesz a csuklómon.

A slusszpoén meg az volt, amikor a Google-ös gyerek telefonján megláttam az Ingress-matricát, és naná, hogy megszólítottam. Erre odajött a tutor néni, és már LizziGizzy 1-es szintű játékosként távozott, ráadásul az összesereglett csoporttársaknak is megparancsolta, hogy mindenki a zöld pártba.