Beküldte Raya deBonel -
A recepciós lány kedvesen megkérdezte, nem fárasztott-e ki az út. Igyekeztem nem röhögni. Mert még ha a már rutinból lenyomott Bp-Brüsszel háromszorosáról beszélünk is, a lehajtható tálcával, választható filmekkel, és nem utolsósorban a dugómentes, egyenletes haladással ez már-már megfizethetetlen luxus a nyamvadt buszaikhoz képest.
És ehhez jön még az, hogy kilépek a repülőből, és nem fázom. Itt a tél úgy néz ki, hogy pont elég szellő van, hogy ne legyen az embernek melege, süt a nap, laposan, de ezerrel, és folyamatosan hallani lehet a tengert (sirályok ohne, a leonbergi csípné ezt a helyet). Tökéletes időjárás. Arról nem is beszélve, hogy nekem egészen különleges érzés, hogy az egyetlen kis tetoválásomat pont a Csendes-óceánban mártom meg először, mert... mégis... stílszerű.
A reptéren virágfüzérrel fogadnak, majd körbevisznek a "város" két "főutcáján". Azt hiszem, Balatonmocsolád alsón több az infrastruktúra, csak annyi a pechjük, hogy ott nincsenek több ezer éves, misztikus kőszobrok. Az első nap termése 1 teknős, 1 hal, amiről elsőre azt hittem, brazil zászló, meg ezek a jóképűek. És szerintem az egész országban ez az egyetlen település, ahol több a ló, mint a kutya.
Ami viszont a legjobb az egészben, hogy lehet és nem ciki egyedül lenni. Az még hagyján, hogy egy kb. 30 méteres partszakadás felett összedobok egy heveny playlistet olyan előadókból, akiknek magamban megígértem, hogy elhozom őket (Kiscsillag, PASO, meg a Birkalekvár, persze), és fennhangon éneklem az óceánnak, hogy "ugye nem ürülsz ki, ugye nem ürülsz ki soha-a-a aa-a-aa-aa-a", de este olyan étterembe sikerül betévednem, ahol nem vágnak egy pillanatra sem sajnálkozó arcot, amikor egy személyre kérek asztalt. A halpuding is finom, a gyümölcslére pedig egyenesen egy virágot kötöztek, az, hogy a helyet Kuki Varuának hívják, megbocsátható.
Mivel a sziget technikailag Valparaíso régió része, a chilei kormány lenne a felelős sok mindenért, például egy emberesebb vihar után a ledőlt antennák pótlásáért. Persze ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy még ha különösebben foglalkoznának vele, se tudnának 3 hétnél hamarabb ideérni hajóval. De mivel ez nem prioritás, lehet, hogy ezt az összes bejegyzést csak a kontinensről fogom tudni megosztani, addig meg mindenki frászt kap, hogy hol vagyok.
A hotelben még szintén nem járt magyar (ukránok viszont igen, lehet, hogy itt bújkál a régi rezsim elitje?), de egy meghatározatlan szerepkörű illető azzal fogadott, hogy "szia, Jóska, Kecskemét", és kiderült, hogy Koppenhágában jelentékeny magyar diaszpóra van. Este elmesélte azt is, hogy 25 évig a dán haditengerészetnél szolgált, de egyébként Valparaísóban született, és beszél vagy nyolc nyelvet. Érdekes emberekkel futok itt össze.