Beküldte Raya deBonel -
Nagy boldogság ért ma: megjöttek a szépséges szép objektívek Franciaországból, avagy egy kedves ismerős szavaival a brutálmacsó báty (70-200mm F4L) és a széplelkű ezoterikus hugi (50mm F1.4). Utóbbiban az a pláne, hogy például Tigrisnek a könyv szerinti expozíciómérés-tartománya is ehhez képest van megadva, tehát ez az üveg vagy nagyon jellemző rá, vagy nagyon szépet hoz ki belőle, egyébként pedig beltéri, félsötétben készült portrékhoz ideális, és nagyon szép elmosódásokat csinál a háttérben. Előbbi pedig egy állatokhoz és szabadtéri sportokhoz remekül passzoló, időjárásálló profi teleobjektív jó izmos képstabilizátorral, bőrjakóval és napszemüveggel. Ja, és UV-szűrőket is rendeltem hozzájuk, nehogy megkarcolja őket a napsugár, amikor hanyatt esik rajtuk.
Belgium persze nem hazudtolta meg magát. Nézzetek meg egyszer egy hetes időjárásjelentést, valami olyasmit fogtok benne látni, mint az eszkimók 72 szava a hóra. Ennek okán nem vetettem be magamat azonnal a fotótémák szédítő forgatagába, megelégedtem egy kis beltéri kísérletezéssel.
Először azzal próbálkoztam, hogy olyan fotót lőjek, amin rajta van a hugi, a tükörben szerénységem, és látszik a bátyó oldala. Hamar rájöttem, hogy úgy gondolkodom, mint egy strucc, ugyanis ha az objektív megörökíti magát, amint a tükörbe néz, akkor nem sütheti le magát annyira, hogy látszódjon a méretjelzés.
Aztán azt teszteltem, hogy milyen messziről tudom befogni a gömbhal alakú, Baliról hozott mécsestartómat. Jelentem, amilyen messzire a lakáson belül menni tudok.
Végül azt a fotósorozatot reprodukáltam, amin megtanultam, hogy a rekeszértéknek mi köze a mélységélességhez. Azon véletlenül pont üvegek voltak, úgyhogy odasündörögtem a "bárszekrényemhez", és méla odaadással kattintgattam a Bols joghurtost meg a szatymazi rettenetest.
Na de az igazi debütálás szombaton lesz, Szöszke lakásavatóján! Majd valaki finoman irányítsa a figyelmemet a banános likőrhab helyett mondjuk a társas eseményekre, jó?