Beküldte Raya deBonel -
A ma reggel pedig meghozta a várva várt félelemleküzdési lehetőséget. A bejegyzés végén mopsz látható.
Taker nem kifejezetten a természet gyermeke, de azt azért még én is elutasítottam, hogy a sötét hotelszobában együk meg a szupermarketből zsákmányolt reggelit. "Az ájfónon nincs valami közeli park?" - kérdeztem almamániájára utalva, és pechemre talált egyet. Azért pechemre, mert közben elhaladtunk egy iskola mellett, aminek a kerítését végig ízléses graffitik díszítették.
Persze nem végig, és ettől Takerben egyből megpendült egy húr.
Köztudomásúan utálom, ha olyasmit kell kérnem, amit visszakézből el lehet utasítani, és egyébként is
elfelejtettem spanyolul. Ehhez képest visszafelé be kellett csöngetNEM a portáshoz,
meg kellett kérdezNEM, bent van-e az igazgató, és mivel nemleges választ kaptam,
háromnegyed óra múlva megint végig kellett ezt csinálNOM, és elhantázni neki, hogy artista de graffiti de Hungría, és mennyire szeretne hozzájárulni itt Malagában is az
épített környezet szépségéhez, de mindenképpen legálisan.
Erőfeszítéseimet teljes siker koronázta, negyed óra sem kellett, és lepecsételt
engedéllyel a kezünkben távoztunk, Taker barátom rohanhatott festékért a város másik
felére, nyomtatóért az egyikbe, és kezdheti a Luís Góngora középiskola kerítésének
legújabb elemét festeni.
Ez lett belőle, szerintem állat, és ez teljesen objektív megállapítás volt.