Beküldte Raya deBonel -
Látjátok feleim, milyen fegyelmezett vagymuk (a legújabb kutatások szerint az ősmagyarok is a tőhangváltó a-val jelezték az egyes számot, lásd még az apó és a kopó esetét, hiszen a kopó falkában fordul elő, az apó pedig annyira magányos, hogy még a köztudomásúlag a többes számra utaló k is lekopott az elejéről, még szerencse, mert különben összetévesztenék az eredetileg maffiafőnököt, még eredetibben egyszerűen csak fejet jelentő kápóval (Capo)), hogy annyi dolgom volt, hogy nem is írtam. Meg az egész napos szellemi erőfeszítés is hajlamosít a szabad asszociálásra. Sokkal jobb novellákat írnék, amikor nincs rá időm.
Na nem a tolmácsolásban fáradtam el, azt ma alig vettem észre, pedig igazi, faltól-falig munkanap volt. Nekifeküdtem az első programozás házinak legalább szövegfájlban, ha már a környezet telepítésével tegnap este csúfos kudarcot vallottam. Meglepetésemre a rekurziótól a beágyazott feltételekig minden könnyed eleganciával csusszan elő, csak Micike valamiért elfelejti az "=, ., -" karaktereket, amint megnyitom a programozó alkalmazást, ami kicsit megnehezíti a dolgomat, ti. egy nyomorult fájlt nem tudok elmenteni.
Elvégre az ML is csak egy nyelv, ráadásul mesterséges lévén sokkal logikusabb, mint bármi, amit eddig jól-rosszul megtanultam. De már itt is kilátszik az én nyelvtanulási filozófiám, ami tolmácshoz némiképp méltatlan: nem baj, ha nem tudsz minden blikkfangos nyelvtani összevonást, érthető lesz az a kezdő szintű szerkezettel is, a szavakat se szükséges direkt magolni, majd jönnek maguktól, és különben is, a Gugli jó barát.
Egy dolog van, amiben a programozás sokkal jobb, mint a tolmácsolás: amikor felépítettél egy gyönyörű, sokrétű, bonyolult mondatot, és rájössz, hogy elfelejtetted az elejét, meg hogy ehhez képest hogy kéne befejezni, vissza lehet menni az elejére és megnézni.