Beküldte Raya deBonel -
Luxemburgban azt már megtapasztaltam, hogy nem szabad bedőlni az öltönynek: egyszer szólított le egy elegáns pasi, és az is swingerbuliba akart vinni. Ma pedig egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy meztelen séf akar mézzel kenegetni.
Ez alkalommal Luxemburg büszkeségében, a futurisztikus, hotellel és konferenciaközponttal, valamint arénával kiegészített uszodában foglaltam szobát, aminek egyik előnye, hogy jár hozzá egy belépő a fürdőbe, és olyan olcsó, hogy ha elintézem, hogy ne szerepeljen a számlán, akkor még a külön fizetős szaunarészleg is belefér. Szerintem a mai élmények után oda nem fogok többet befizetni! A hotel egyébként tényleg szép és modern, a feliratok ugyanakkor nem valami átgondoltak: egy darabig vezetnek az útvesztőben, aztán sorsodra hagynak, többnyire egy forgóajtó előtt, ami nem nyílik a szobakártyával. Az uszodába is egy ilyenen keresztül bújtam be, mert elegem lett abból, hogy ott a kezemben a kártya, a csuklómon a wellness-óra, én meg ott keringek, mint bánatos gólyaürülék, felöltözve a gőzben. Egy úszómester megszánt és megmutatta, hogy merre kellett volna jönni. Azt viszont nem említette, amikor bátortalanul megindultam a szaunás részleg felé, hogy ott meztelennek kell lenni!
Különös dolog: engem egyáltalán nem ráz meg, ha csupasz férfi alsótesteket látok, de saját magamat nem szeretem kéjsóvár negyvenesek előtt mutogatni. Főleg, ha közel-távol én vagyok az egyetlen, még ivarérett nő.
Az első szaunában, ahová bementem, megtalált egy jóakaratú, egyébként egész jó karban lévő pacák., állítólag séf valami étteremben. Hogy ne féljek, vegyem le nyugodtan a törölközőt, és hogy ő hoz mézet, mert az mennyire jó a bőrnek, és persze ő akarja felkenni. Az izzasztómester mentett meg azzal, hogy rossz kis mézengúzok vagyunk, és azonnal vigyük ki a mézet a szaunából, még azt is hozzátette, hogy a talpam alatt törölközőnek kell lennie. Hirtelen nem jutott eszembe, hogy tudnám ezt egyetlen fürdőlepedővel úgy abszolválni, hogy saját erkölcsi standardjeimnek is megfeleljek, úgyhogy kimenekültem a lányöltözőbe zuhanyozni. Visszafelé jövet aztán kisütöttem, hogy tudok én úgy feküdni, hogy kényesebb testtájaim takarva legyenek, és a lábfejem alá is jusson törölköző. Egyébként szép szauna volt, csicseregtek benne a madárkák, csobogott egy patak, még színes kis fényecskék is hunyorogtak felettünk, bár erről nem tudom eldönteni, hogy a természet milyen effektjét utánozza. Séf bácsi mindenesetre addigra eltűnt, így relaxálhattam egy kicsit. Hál'istennek jó sok szauna volt, így csak ritkán futottam össze séf bácsival. Ücsörögtem kicsit a jó szagú hammamban, aztán láttam, hogy egyesek kifelé távoznak, és követtem őket. Így kerültem egy hatalmas, fával fűtött házikóba, ahol szerintem bő száz fok volt. Itt is utolért séf bácsi, de én tovább bírtam. Valamire mégis jó a Bikram-edzés 40 fokban!
Odakint pedig megpillantottam egy hatalmas fadézsát, tele vélhetően jeges vízzel. Körülnéztem, és amikor meggyőződtem róla, hogy nem lát senki, óvatosan beleereszkedtem. Bizonyítást nyert, hogy nem vagyok szívbajos! Különben biztos leállt volna. Utána mezítláb kicsattogtam a szurkáló-szemerkélő esőbe és lefeküdtem egy nyugágyba. Meztelen farkak és fenekek vonultak el mellettem, de én inkább az ipari kéményeket nézegettem a kerítés fölött. Végül még a benti jacuzzira is rászántam magam, ahova először nem mertem beülni, de rájöttem, hogy a habzó víz alá úgyse lehet belátni. Végül annyira belejöttem, hogy kifelé jövet majdnem valaki másnak hoztam el a törölközőjét, de az sahár fickó volt, és figyelmeztetett.