Beküldte Raya deBonel -
Számos hasonló levelet már küldtem,
a válaszra várva hátsómat elültem.
Nem maradt más hátra: ha olvassák mégis,
beszéljen helyettem a fűzfapoézis!
Betölteni kívánt poszt: szemfelszedő,
Mely analógiában „szem” alatt értendő
nyelvi poén, utalás, írói sziporka,
irodalmi tápban zamat és aroma.
Állhatatos vak tyúkként lecsapnék,
ha egy eredetibe csak belecsíphetnék.
Lelkesedésem, a tárgyat mellőzve,
takonyra éhes gyöngytyúkot idézne!
Na de hagyjuk is a tinódis rímeket:
mi indokolja, hogy mellettem döntsenek?
Talán nem érv a gyerekkori ábránd,
majd a kitérő a közgazdaság iránt.
Kérem, azt azért vegyék figyelembe,
hogy vaskos kiadványaikat cipelve
(csipás szememet ez tarthatta nyitva,
véletlenül sem a kombinatorika)
rendezkedtem be három és fél évre,
ez indított zug-szemfelszedésre.
Ahogy karizma nőtt – a szerény szerzőnek,
néha oklevéllel is díjazták őtet.
Jaj! Micsoda rím! Talán még nem késő,
Csiszoló után kiált a nyers ékkő.
Műfordító lettem, papírom van róla,
buzog tettvágyam, mint Mentosszal a kóla.
A piacra betörni hiába igyekszem,
Se csók, se könny, nincs is elég stekszem.
Pedig érzem, helyem lenne ottan,
a belső borítón, a fordító rovatban.
Sőt, még azt is megreszkíroznám
(a gőg távol áll tőlem, mint Makótól Poznan),
de lennék olyan jó, mint azok közül többen,
kik már bent vannak ama bűvös körben.
Ha szemük még követ, és agyuk már eldobták,
s a közeljövőben osztanak még kvótát,
remélhetem, hogy nevem felmerül,
mazochista halként a horogra kerül,
s utolsó lehelletével két kívánságot ád:
gyorsan/olcsón/jól? Megérek egy próbát!