Beküldte Raya deBonel -
Ma tényleg a Nagy Tél Végi Leárazások Utolsó Szentjének éreztem magam: úgy jöttem haza, mint Pretty Woman, szám szerint 7 darab szatyorral, és kevésbé kiköltekezve, mint ilyenkor szoktam.
Első utam a Lushba vezetett természetesen, nem tartható már az az állapot, hogy csak Budapesten legyen teafás tonikom és kókuszos hónaljpúderem. Mint kiderült, kókuszos már nincs (elvégre azt még a motoros rutinvizsgám után, 2010 augusztusában vettem...), de volt ahelyett is teafás. Meg vettem még egy sampont (BIG, ezt én két éve imádom), és persze az eladó rám beszélt egy kondicionálót, letette a nagyesküt, hogy nem lesz tőle zsíros a hajam, és ráadásul passzol az összetétele az arckrémemhez. Azzal viszont baj van, kiderült, hogy a múltkor lehet, hogy melegen, de igen tévesen ajánlott nekem ugyanabban a boltban egy másik eladó. Most kaptam egy mintát abból, amit e szerint a csaj szerint használnom kéne, miután hajthatatlanul közöltem vele: most vettem egy egész dobozzal a másikból, nem fogok áttérni, ha beledöglik is az arcbőröm.
Aztán elcsászkáltam, hogy lokalizáljam azt a kávézót, ahol Pannival ültünk még szeptemberben és együtt olvastuk J. sms-eit, kiderült, hogy Les gens que j'aime-nek hívják, csak zárva volt. Visszafelé viszont kiszúrtam egy Tequila nevű boltot, ahol ékszerek, sálak és táskák voltak - leárazva. Több se kellett. Nagyon kedves volt az eladó is, mosolygott, de nem akart segíteni, csak amikor már nagyon látványosan szenvedtem egy karikafülbevaló kinyitásával.
A Hush Puppiesban már csak SK kapcsán is szerettem volna venni valamit, de ott meg egy nálam tuti fiatalabb eladólány volt, aki nézett. Folyamatosan fixírozott. Így én nem tudok kibontakozni, kérem szépen!
A Women's secretben 8 euróért vettem egy melltartót és bugyit. Nőtársaim tudják, hogy ez nem rossz ár. Hát még ha azt is elárulom, hogy Bambi van rajta! Nem, nem a cuki Bambi, hanem a szigorúan nézős "mif@szt akarsz a pillangómtól?" fajta. Ezt nem lehetett ott hagyni.
A Rue Neuve afféle Váci utca errefelé, de sajnos nagyon lelassítja a haladást a sok "2. leárazás", "-70%" és "újabb leárazások" tábla. Itt ugyanis törvényileg meghatározott rendje van a sales-nek is. Január 3-tól 31-ig van akciózás (ki kell írni), és jelezni kell, hogy mikortól van a 2. és a 3. kör, amikor kötelező tovább csökkenteni az árat. Persze néha megszívja az ember, hogy olyasmit vesz, ami már az új kollekció, de a kasszánál már nincs szíve lemondani róla.
A Jennyferben eddig még sose jártam, és nem is fogok sokat, mert a próbafülkénél konkrétan megijedtem az eladótól. Olyan undok volt, mintha a hatodik méretet hozattam volna vele, mindegyikről letéptem volna egy gombot, aztán egy hét múlva visszahoztam volna, hogy nézze meg, szétnyílik. Az ilyenek óvnak meg engem attól, hogy túl sokat költsek, mert második adag ruhával már nem is megyek vissza. Azért került egy foldozott könyökű pulóver meg egy felső.
A Forever 21 iszonyú igénytelen, csiricsáré boltnak néz ki, de ki lehet fogni: én például 7 euróért vettem egy farmert, meg kicsit többért két színes pulcsit. És még egy matrózzsákot is adtak, amiről annyit tudok, hogy sárga.
A Nafnafba már csak azért mentem be, mert sokaknál láttam olyan zacskót, és tényleg egész aranyos dolgaik voltak, leendő salsás karrieremre gondolva beszereztem egy bordó topocskát, egy szürke inget meg csak úgy.
A Promod volt az utolsó, amire még volt lelkierőm (de még tervbe van véve a Bershka, a Coolcat és a teljes City 2 pláza), itt viszont kincsre leltem: egy téglaszínű farmerre. Hosszas vívódás után úgy döntöttem, leteszek arról, hogy a répanacik nekem valaha is jól álljanak. Szerencsére ismét kezd divatba jönni a boot cut, úgyhogy a mai két szerzemény már ilyen.
Délután még teszek egy kisebb sétát: kipróbálom, hogy a kb. Nagykörútnak megfelelő Ring mentén mennyi időbe telik eljutni a 7 metrómegállónyira lévő Déli pályaudvarra, ugyanis ide kell február 4-én kimennem hajnali 4-re. A taxi a gyengék mentsvára.