Beküldte Raya deBonel -
A darab videórészlettel indul: tizenéveseket és fogatlan csövesek nek kinéző tiszteletreméltó idősebb polgárokat faggatnak arról, hogy ki volt Brezsnyev, mikor élt, mi az a Szovjetunió, mi a különbség a szocializmus és a kommunizmus között. Ha hihetünk az utca hangjának, akkor egy 17. századi orosz művész Lenin tízkilós munkásságára építve nagy durván értelmezte a szocializmust.
Én a műsorvezetőt játszó elképesztően jó orgánumú, fiatal Katona László helyében féltem volna. Nem tudtam megítélni, mennyire tette fel magában Csákányi Eszter, hogy ízekre szedi (keserűre, buborékosra), összemosódott baki, kényszerszünet, improvizáció és mestermunka.
A vezérek mindig emberek, és mindig van a főnöknek egy lánya. Aki nem boldog, de legalább henceghet a szamarkandi perzsaszőnyeggel borított szobával. Aki boldog, de olyankor spiclik mennek utána és visszahozzák. Pezsgővel édesített durva igazságok: az igazi férfi és a vadállat ugyanaz. A kommunizmus a szívünkben van bent.
Annál a vészjósló mondatnál, hogy "én tudom, mi lesz itt, betéve tudom", spontán tapsvihar tört ki.
"A pezsgő az angyalok kondenzcsíkja."
"Ha szeretet nincs, az életed csak egy lefolyó, amin át lesuttyansz egyenesen a pokolba."