A muff

Eredetéről és rendszertani besorolásáról a mai napig vitatkoznak a kutatók félhomályos konferenciatermekben, miközben a kivetítőn a muff evolúciója látható, a ma élő muffok pedig vígan ficánkolnak viselőjük ágyéktáján. 

A muff eredendő funkciója a melegítés. Teszi ezt számos módon: fizikai védelmet nyújtva a szél elől, szorosan összefogva a belé helyezett bizalmat végtagokat, és alkalmasint - szőrrel. Ez utóbbi tulajdonsága adta a "muff" szónak azt a szórakoztató kétértelműséget, amelyet a Gyalog galopp című film főcímének feliratozása emelt magas szintre és tett halhatatlanná. 

A muff hálás jószág. Ragaszkodó (a kesztyűkkel ellentétben nem paktál le a gravitációval a BKV-n, hogy egy utolsó pillanatban észrevett megállónál felpattanva örökre elhagyja ölünket), kényelmes, nem figyelmeztet a súlygyarapodásra (csuklóra a legritkább esetben szoktak hízni az emberek, ha viszont mégis, akkor a muffra immár nincs szükség), kitartó (egész nyáron várja a hidegebb idő beköszöntét), és meleg öle mindig befogadó. Nem kell megvárni, sőt, aktívan tenni sem azért, hogy nedves legyen. Sőt, ha nedves, akkor az nem is jó. 

Mindennek következtében a muff igen alkalmas háziállatnak. Kis helyet foglal, praktikus, és többet is lehet belőle egyszerre tartani. Karácsony alkalmából a mi családunk is népesebb lett: néhány szép, egzotikus muffot fogadtunk be. Az enyém, egy könnyelmű Facebook-bejegyzésnek köszönhetően gyakorlatilag legendává lett a Mensában, és tegnap megvolt a nyilvános bemutatás is az udvarnál az elitkénél. 

Hát ő az. 

Általános volt a tetszés. A díszítő motívumról ugyan megoszlottak a vélemények a Barbamama és a Csillámfaszláma között, de én tartom magam a gólya-elmélethez, hiszen a mellette lévő címkén a neve is szerepel: Etelka.