Beküldte Raya deBonel -
Mikor leértem (Lorelayjal természetesen), már rotyogott a bogrács. Sutba dobva mindenféle táplálkozási alapelvet vidáman kajáltam a paprikás krumplit kenyérrel. Utána ivás.
Másnap azt vettem észre, hogy a gittegyletesekkel (legalábbis azok válogatott magjával) simán át lehet beszélgetni egy délelőttöt úgy, hogy egyetlen öncélú káromkodás sem hangzik el, és a szexről is kizárólag kulturált kontextusban esik szó (olyan téma ez nekünk, mint az angoloknak az időjárás). Délelőtt megvágtuk a vodkás dinnyét. Ígéretes ötlet, de még fejlesztése szorul. Délután fürödtünk. Este ivás. Minősített eset: a kertmoziba mentünk Hannah Montanát nézni. Egy fél üveg raki kellett hozzá.
Hétfőn megint csak strandoltunk, Nofrával csónakáztunk tíz centi hideg vízben (és ez még csak a jármű belseje!), aztán pedig egy orbitális olasz családdá alakulva megszálltuk a Maurót. Három és fél liter rosét és Lambruscót fogyasztottunk el, és szinte biztos vagyok benne, hogy a statisztikailag rám eső résznél többért én vagyok a felelős, tésztákat ettünk (én négysajtos pennét diódarabokkal) meg ilyen-olyan krémes desszerteket, üvöltöztünk, aztán hejehujás kedvünkben felmásztunk a Szamárkőhöz („a néni csak csúnyán beszél” – nyugtatta felhevült magzatát egy anyuka, miután spontán lereagáltam valamit), és a hűvösben józanodtunk. Este ivás. Főleg a vodka kombinációi (narancs, Big energiaital).
Utolsó napra geocachinget terveztünk. A neten néztünk ki három közeli ládát, de a Városháza előtt ciki lett volna ásni, a Szamárkőnél ásó helyett inkább csőgörény kellett volna, a harmadik pedig, a kilátónál, multiládának bizonyult, ahhoz meg lusták voltunk, hogy abban a melegben hét különböző helyen turkáljunk számok után, amik végül kiadnak egy jelszót. Oszt lehet, hogy abban nem is lett volna Kinder-figura. Bezzeg így milyen szép kis SpongyaBobot találtam.
Nehéz volt hazajönni. Még fájdalmasabbá tette az elválást, hogy nem sokkal előtte készült el a házi sütésű kakaós csiga...