Volverse loco

"A vállalkozás kompetitív stratégiája" című órám alatt egyszer csak úgy éreztem, meg fogok őrülni. Most.

Voltak persze előzmények. Az ember ilyen fontos döntést nem hoz meg csak úgy, elhamarkodva. Nem túl régre megy vissza a történet: még ugyanezen az órán tűnődtem el azon, mi változna meg, ha megőrülnék? Honnan tudnám? Egyszer csak, óra közepén, felkiáltanék, hogy "szakállat akarok, és nyúlcsontot bele, ha ezt a körülmények lehetővé teszik!"? Vagy azt kiáltanám: "Bálomböki bag a fin?" Vagy csak félrebillenteném a fejem és más szemmel kezdeném nézni a projektort? Olyan szemmel, mintha az valami érdekes dolog lenne?

Valószínűleg észre sem venném. Vettem. Veszem. Nem véletlen, hogy spanyolul a megőrülés "volverse loco", a "volver" pedig a visszatérést jelenti. Ez az a megnyugtató felfogást fedi, hoy voltam én már őrült, csak akkor nem vettem észre.