Beküldte Raya deBonel -
Vidám napokat élünk. Tegnap tartotta Mizsa a szokásos november 7-i bulit, a felebarátját a csalánnal intim kapcsolatba hozás szép gyakorlatából kifolyólag nem nála, hanem ún. Zumúnál. Igyekeztem illően vörös lenni: piros felső és pulcsi, vörös körmök, vörös toll a fülembe', sőt, még a hajamat is beszíneztem. Ez utóbbinak látható nyomai nem, vagy legalábbis csak alapos szemrevételezés után voltak.
Mizsa kapott egy igazi vörös zászlót az Elzett Művek pincéjéből, igazi szakadásokkal, gondos kezek igazi öltéseivel. Igazi felvonulást rendeztünk, és igazából még nem is voltunk ittasak.
Bár akinek már a neve is alkohol, gondoskodott rólam. A teljesség igénye nélkül: ilyen bor, olyan bor (névtelen üvegből, arra tippeltem, talán Wolfgang), Amadeus, Mozart, és szilárd sör. Félig-meddig Mensa-buli létére tánc is volt, ebben jeleskedtem, ld. még szendvics formáció. Az tény, hogy ízletesnek találtathattam, mert többen is megrágtak, megcsapdostak, megfogdostak. Az az igazság, hogy többször emberesen bántam, hogy nem vagyok facér, és így nem kerülhetek a függőlegestől eltérő szögbe egyik lovagommal sem; de azt hiszem, Carlos fejem fölött függő virtuális jelenléte (sms-t küldött, mi szerint ő is kocsmázni volt, tehát még az is előfordulhat, hogy a lelke egy estére kiszállt porhüvelyéből, hogy rám vigyázzon...) megóvott a későbbi csalódásoktól. Ld. még "barátnőm van Pápán", "rájöttem, hogy mégsem illünk össze, túl szolid vagy", illetve a Nagy Pofáraeséseim Könyvének további fejezetei.
Mindegy, lényeg, hogy egy teljes műszakot (este 7-től hajnal negyed 4-ig) lehúztam egy rakás félig részeg harmincas élvhajhász között úgy, hogy minden ruhám rajtam maradt. Na jó, azért beszélgettünk is.
Volt például egy srác, aki pont úgy beszélt, mint Smici, csak kevésbé volt foltos, és erősebben habzott a szája, amikor a Mensára került a szó. Nekem aztán hiába bizonygatja, hogy a Raven-tesztnek semmi köze az intelligenciához! A környezet szerintem ellene szólt, ugyanis ha ebben a társaságban olyanokkal lehet összebarátkozni, akikkel aztán gyakrabban bulizol együtt (és akkor is jobban érzed magad), mint azokkal, akikkel évekig minden nap egy igát húztatok (ld. még Klerikális Reakció), szóval ha a Mensában ilyen a társaság, akkor sz*rok én az IQ-ra. Hú, de intelligens érvelési technikám van, igaz? Elnézést, jó a kedvem.
Aztán a Smici-szavú közölte, hogy a 2005-ös bor (amit mellesleg nff-től kaptam) olyan vacak évjárat, hogy kannában lenne a helye. Nem lopta be magát a szívembe, olyan embernek tűnik, akinek semmi sem elég jó, aztán mikor végre valami lenyűgözi, nincs olyan formájú lyuk a lelkében, ahová be tudná illeszteni. Onnan tudom, hogy sokáig én is ilyen voltam. Talán kellett ez a legutóbbi pár berúgás, hogy az ezzel foglalkozó agysejtjeim elpárologjanak.
Egyedül aludtam megint, de szerencsére nem sokat (4-től 6:50-ig). Ettől most fáradtnak kéne lennem, de nem vagyok az. Erről ld. a következő irományt. Különben zabpehelykenyér-sütés közben (ld. még "mi a fészkes nyavalyát csinálnak a hajnali négykor még világos ablakok mögött" című sorozatunkat) még megnéztem a mailjeimet, hátha írt valaki, hogy elmaradnak a mai tolmácsórák. Csalódtam. Aztán beállítottam az ébresztőt a mobilomon, hát nem vár az sms: "Betegség miatt a holnapi tolmácsórájuk elmarad". Így teljesüljön minden, amit kívánok, meg amit azok kívánnak, akiket kívánok! Van ennek értelme?