Beküldte Raya deBonel -
Imádom a bölcsészeket. Ilyeneket írnak:
"Ezen képesség episztemológiai megfelelője a tudásátadás /figyelem: nem tudathasadás, bár én mindig annak nézem/ szempontjából az előző nemzedék meghaladásának imperatívusza, függetlenül attól, hogy az adott paradigmán belül, vagy annak szétfeszítése eredményeként jön létre.",
továbbá
"A 20. századi magyar értelmiség természetesen szervesen folytatta elôdeinek nyelv-központú irodalmiságát – annyi különbséggel, hogy a grammatizáló, nyelvstandardizáló tendenciákra és munkákra, a humaniórák /hallotta már valaki ezt a szót?/ sokszoros intézményesülése okán, már egyál-talán nem szorult rá, s így a közösségképzô nyelviség kezdeményezésétôl a tisztán esz-tétikai jellegű nyelvi kultúra ideálképző célkitűzéséig jutott el",
viszont ismerik és alkalmazzák a szívemnek oly kedves mozgószabályt:
"nürnbergiáru-kereskedők".
Update: itt van még egy gyöngyszem:
"Amikor a tálibok szétlôtték a Buddha-szobrokat, láthattuk, hogy milyen kínos isennek a világörökségi szemléletnek a napi politikai kontextusa: hiszen, ha nem az örök-ségrôl lett volna szó, akkor igazán senkit nem érdekel, hogy a tálibok kit, illetve ôket kiklövik épp szét."
Megfejtéseket várok a következő szavak jelentésére: episztemológia, eruditus, akríbia, recepciótörténet, proveniencia-centrikus, Handleiding, reprográfia, rokon ars-ok, legszubtilisebb dekonstrukciós elemzés, heurisztikus (és ha már, akkor a hermeneutikát is, légyszi), urban palimpszeszt, hipertrófikus, hypermnémia, dromológia, Gesamtkunstwerk.
Ne gyertek nekem az idegen szavak szótárával, azt én is tudom. Csak én azt hittem, én vagyok a beképzelt sznob, hogy néha hamarabb a nyelvemre jön az, hogy ignorálni, mint az, hogy figyelmen kívül hagyni. Hát ez engem is sokkolt.