Beküldte Raya deBonel -
Életemben először fordult elő velem, hogy egy étteremben nem érdekelt a kaja, pedig a Vapianóban voltunk. És olaszkolbászos-fügés-paradicsomos tésztát ettünk nem enyhén megcsípősözve. (Meg kell állapítsam: egy étterem nem a vezetőség, hanem a közönség miatt válik sznobbá.)
Meg először volt olyan is, hogy megittam fél üveg bort és nem arra ébredtem éjszaka, hogy taplószáraz a szám (a változatosság kedvéért most a torokfájás és a gyomorkorgás ébresztgetett). Typhoon most majd biztos bekommenteli, hogy mindig szar pancsokat iszom, azért vagyok másnapos, de 1. egyetemista vagyok, amit elém raknak, megiszom, 2. mindennap nem iszunk olyan bort, ami annyiba kerül, mint a valaha volt legmagasabb ösztöndíjam a Külkeren (köztársasági nélkül).
Meg most élveztem először, hogy hálózsák alatt alszom (és színeseket álmodok és állandóan felébredek).
Meg most néztem először olyan műsort, amit akár fordíthattam is volna. Mondjuk én biztos átkonvertáltam volna a fontot kilóra, és a greenhorn helyett nem zöldszarvút írok, de hát ízlések és pofonok. Ebben az esetben inkább az utóbbi lenne az adekvát megoldás.
És még szerencse, hogy már befejeztem a nyertes pályázatomat és a CEU-jelentkezésemet, meg a fordításokat is leadtam, mert - ilyen is először van - az agyam szabadságolta magát. Még jó, hogy holnaptól nem lesz egyéb dolgom, mint lecsúszni. Vagy szét.