Szombat vége

Este még egy meglepetésben volt részünk, persze amúgy mensás módra. Mariannék kaptak négy tiszteletjegyet a Tihanyi Szabadtéri Játékok aznap esti "Sing, sing, sing" című előadására, de mivel nem volt kocsijuk, csak egyfajta szimbiózis tette lehetővé, hogy elmenjünk: miénk az autó, övék a jegy.

Persze a fiúk az utolsó lehetséges kompot nézték ki, ami 8-kor indul Szántódról (a show fél kilenckor kezdődött). Ez még nem is lett volna gáz, csakhogy nem számoltunk a hosszan fürdőző ott-tartózkodókkal meg a folyton foglalt wc-kkel, és sikerült úgy elindulnunk, hogy én már azon is ideges voltam, ha Nofra maximális sebesség helyett a katonai repteret bámulja (azon meg pláne, ha "épp kicentizve, precízen, pontosan" lavírozza el szépséges Gyöngyömet egy drótkerítés meg egy mamlasz női vezető Golfja között!). Percekkel az indulás előtt értünk a révhez, és (a késésben lévők Murphy-törvénye szerint) az előttünk lévő kocsi volt az utolsó, amit még beengedtek. Négyen kezdtünk ordítani, hogy színházjegyünk van, de nem enyhültek meg, mondván, öt perc múlva jön a következő.

Ez azért költői túlzásnak bizonyult, de tényleg elég hamar lett járművünk, Nofrával az orrban összesimulva néztük, ahogy az ormótlan elej szeli a habokat (farolva kerülget két pofátlan vitorlást, amik az útvonal közepén horgonyoztak le), béke, nyugalom, naplemente. Kikötöttünk? Tűűűűz!

Végül befutottunk, felültünk a kakasülőre (innen még a bejáróban megbotló táncosokat is látni lehetett!) és átadtuk magunkat a zenének. Egy ilyen este után hajlamos vagyok arra gondolni, hogy meg lehet még menteni ennek az országnak a kedélyállapotát is. Engem mindig áthangol a zene (csak jól meg kell válogatni), a musicalektől például vigyori és együgyű leszek. Sokat ismerek, a női számokat (Evita, Macskák, Hair, Fame) még énekeltem is, vagy Földessy Margitnál, vagy amikor énekelni jártam.

A legnagyobb név (pontosan az egyetlen, akit ismerek) Mészáros Árpád Zsolt volt, de hangja másnak is volt, például a ragyogó, szőke Füredi Nikolettnek (amikor felhangzott az Aquarius, már vártam, mikor lép be, mert a többi énekesnő nem igazán tudott volna mit kezdeni a tetejével). Tizenkét fős tánccsapat ugrált a háttérben, ott meg az tűnt fel, hogy az egyik lány igencsak husi volt! És neki külön ruhát adott a stylist, nem kellett forrónadrágban, haskilógatva táncolnia! Ez tök szimpatikus volt.

Hazafelé még beugrottunk az éjjel-nappali Mekibe az Oktogonon, kedvem támadt a mediterrán marhahúsos szendvicsükre. Majdnem három óra volt, mire hazaértünk. Kipurcantam.