Beküldte Raya deBonel -
Felvetettem, hogy sütök magamnak ebédre tonhalat jó sok fokhagymával, mire Nofra felcsillanó szeméből arra következtettem, hogy nekünk sütök és hogy vacsorára. Összeraktam hozzá a rutinból isteni görögsalátámat (lilahagyma-citrom, uborka-só, paradicsom-bors, feta-zöldfűszerek, feketeolíva-tökmag, és nem vagyok kényszeres), vacsora közben intelligens, magasröptű beszélgetést folytattunk (ízelítő lásd fent). A háziasszonynak a repeta a legszebb bók.
Na de a saláta fele így is megmaradt.
Reggel látom ám, hogy az asztal énfelén van a salátástál, a másik oldalon meg egy zacskó keksz szerénykedik. Kérdezem, mi az, nem ízlik a főztöm? Nem, egyem csak meg én. De hát az isten megáldjon, én nem szoktam salátát reggelizni, nekem nem kell. Ja, akkor megesszük együtt? Jézusom, férfiak. Egy darabig meg se bírtam szólalni.
A levét így is én ittam meg.