Sankyuu

Ami ma reggel történt, olyan, mintha két hete lett volna. És ez az idő múltával exponenciálisan súlyosbodik.

Ma reggel Nofrám vizsgázott 3 kyuu-ra, és olyan szépen csinálta, hogy megérdemli, hogy itt is megemlékezzek róla. Mondjuk azon a szinten már senkiben nem találtam kivetnivalót a gyakorlatlan szemeimmel (de legalább annyira élveztem hülyeségeket kérdezni, mint amennyire jót nevettem múltkor a salsaórán, amikor egyik társunk őszinte naivitással kérdezte: "Hogy lesz ebből a csomóból Dile-que-no?"), de őrajta látszott valamiféle tisztelet, alázat, vagy a jó ég tudja mi, hogy még a küszöbre se lép rá kifelé menet. Azon túl olyan szakszerűen facsargatta az uke-ja karját, oltalmazó közelségben végigkísérte egészen a fájdalomig, szinte sajnálom, hogy az a kép (is) elmosódott. Az lehetett volna a címe: Nofra, a hidegvérű, angyalruhás kínzó.

Nem tudom, irigyeljem-e az ilyen embereket, akik legalább egyvalamit ennyire komolyan tudnak venni, vagy sajnáljam azokat, akik nem. Melyik vajon a normális? Ja, jut eszembe, amelyiket Nofra csinálja, az biztos nem normális... Nézem, a fegyverei nem olyanok, mint a többieké, az öve nem úgy van megkötve, mint a többieké, nem úgy tartja a kezét, mint a többiek, és nem is úgy mászik vissza a helyére, mint a többiek. Ilyen ember kell nekem. :-)

Ezek után felmentünk a Hadtörténeti Múzeumba, de a többiek ezt se csinálják utánunk, nem éri meg, legalábbis a Mátyás királyos kiállítás: egy szoba van, és kb. három kiállítási tárgy, a többi olyan szép tabló, hogy törikönyvbe kívánkozik, ha már egyszer volt olyan balga, hogy kikívánkozott egyáltalán onnan, az egyetlen, ami kicsit is érdekes volt számomra, az Mátyás és Beatrix rögtönzött személyiségrajza volt. Viszont egyéb kiállításokon láttunk lőszerből készült vázát, öngyújtót és átlőtt cigarettatárcát, SS-kétéltűt, gyönyörű alabárdokat meg tiszti szablyának titulált katanát, kaphattam sérvet különféle puskák emelgetésétől, és szokás szerint rojtosra vihogtam magam. Azért ennyire nem poén ez a múzeum, jó társaság kell hozzá.

Csókoltatom egyébként a BKV-t, nagyon jól jön most nekem a holnap délelőtti pihenés. Még most sem fekhetek le, valahogy el kell juttatnom zsűrizett fényképeimet Nofrának. Nem lesz nehéz: nálam mind könnyűnek találtattak. :-)