Beküldte Raya deBonel -
Tegnap újra láttam Raucust. Arra, hogy ő ki, legfeljebb a kalózok emlékezhetnek, vagy talán ők se, lényeg a lényeg, hogy tizenhat évesen én belé, mint vak ló szakadékba. Meg se mertem szólalni a közelében, nem mintha mondhattam volna bármit is azon kívül, hogy "laudetur Jesus Christus". Most meg már azt se tudnám, hogy köszönjek neki.
Nem az gondolkodtatott el, hogy mit keresett az Örsön pont azután, hogy versenyt szidtuk a gimnáziumainkat és ő is szóba került, hanem az, hogy még mindig ugyanolyan tünetekkel reagálok rá: hőhullám, gyomorgörcs, jobb, mint egy ütős klimax. Ez gondolkodtatott el. Akkor most mégse Nofra az egyetlen, aki ilyen hatással van rám?
Hát nem. De benne van a körben. Sőt. Az utcán láttam egy pasast, aki messziről nézve emlékeztetett rá, és figyelembe véve Nofra aránylag magas előfordulási valószínűségét azon a helyen, ugyanúgy elkezdett kalapálni a szívem, mint kicsivel korábban L... hopp, szóval Raucustól. És azért az csak számít valamit, hogy mindezek után ki mellett hajtom álomra zaklatott fejem...