Beküldte Raya deBonel -
avagy bejegyzés húsvéti aktivitásomról.
Már régen elterveztem, hogy ha már nyulam van, húsvétkor csinálok róla egy fotót egy szénával teli kosárban, csokitojások között, és szétküldöm, mint húsvéti képeslapot. Mintegy két napja elérkezett a megvalósítás ideje. Fogtam a kosarat, Nofra kábelkötözővel rögzített az aljára egy karfioltorzsát (etológiai megfigyeléseink alapján ugyanis ha Atom kaját kap, azonnal elhurcolja, és biztonságos helyen, ti. a ketrece előtti szőnyegen fogyasztja el), majd megpakoltam szénával, a szélére ízlésesen elhelyeztem a tojásokat, majd Nofra beletette a remegő-rugdalózó nyulat.
Kiderült, hogy a kis rágcsáló akkora lett, hogy a fenekét kecsesen a kosár peremére és tovább! - kellett helyezni, különben némileg Garfieldra emlékeztetett volna, abban az életszakaszában, amikor már kicsi rá az ágy. Mindegy, a fotó szemből készült. A nyúl persze fészkelődött, a tojások legurultak. Sikerült néhány olyat is lőni, amikor nincs orrig a szénában. Mert akkor a karfiolt rágta. Gondoltuk mi.
A feketeleves akkor jött, amikor nekiláttunk a romeltakarításnak, és kisült, hogy egy piros tojás papírját megrágta egy kicsit. Sebaj. Hoppá. Itt egy sárga tojás, és durván a harmada hiányzik.
Basszus. Megöltem a nyulamat. A nyuszik kétharmada helytelen táplálás miatt pusztul el... a csokoládé eltömi a kis beleit, és annyi neki... már ki is feküdt. Nofra megnyugtatott, hogy evés után mindig így szokta, és hogy biztos túléli. Mentő gondolatként bevillant, hogy hiszen az állatok nem eszik meg azt, ami nem jó nekik... na de gondolom, a mezőn nem csokitojásokra szocializálódott a népesség.
Nagy bűntudatosan elmeséltem Jóanyámnak, levonva a következtetést, hogy miután egy pozsgás növényt sem sikerült életben tartanom, az is napvilágra került, hogy állattartónak is tökéletesen alkalmatlan vagyok. Ekkor elmesélte, hogy a világgá ment nyúl, akinek a ketrecében most Atom lakik, szintén kapott bonbont, és túlélte. Kicsit nyugodtabb szívvel tértem nyugovóra.
Tegnap medvehagymázni voltunk Jóanyámmal, ez is mindig húsvéti program. Hat auchanos zacskónyit szedtünk, úgyhogy jövőhéten medvehagymaleves, medvehagymás saláta és medvehagymás muffin várható. Ha zöldülnék, szóljatok.
Ezután családi ebéd volt (medvehagyma-krémleves, mi más), aztán pedig - idegbaj - megpróbáltam a Trados 7-et feltelepíteni a régi gépemre, mert Kacor Windows 7-ével nem kompatibilis... Nyomokban mindenesetre sikerült, így elkészíthettem a két egyforma házifeladatot - ugye egy hét most kimarad, és darabra meg kell lennie!
Délután pedig felavattam a kuglófformámat! Ugyan a recept 22 centis formára íródott, nekem pedig 16-os van, de gondoltam, akkora nem lehet a különbség (aha: Nofra kiszámolta, hogy kb. kétszeres...), hát, mint kiderült, pont kalácsnyi különbség volt. Mazsolával, aszalt szilvával. Olyan kis szépek lettek, hogy szinte sajnáltam megvágni. Na jó, ez nem igaz. A háromnegyedét befaltuk ma sonkával, tormával, tojással, retekkel, uborkával... majdnem olyan fullextra volt, mint amivel Nofra ébresztett tavaly ilyenkor...
Most pedig megyünk Nofra mamájához, aki a pénteken vett, rozsdaszínű anyagból gyönyörű felsőt rittyent majd a csütörtöki fellépésre, mert topban mégse mehetek...