Power Sneeze

Mik ki nem derülnek. Tegnap nyelvvizsgázni voltam, a franciatudásomat tesztelték. Pikánsan hangzik, de annál fárasztóbb volt. A teszt meg kérdésről kérdésre ugyanaz, mint ami a neten volt próbavizsga címen. Úgyhogy most már azt a hármat is jól írtam (legalábbis szerintük), amit a próbálgatáskor elrontottam.

Rájöttem, hogy a blogom annyira tömör és vicces szeretne lenni, hogy érthetetlen. Mostantól megpróbálok úgy írni, hogy ha erre téved egy olvasó, ne kattintson máshova az első bejegyzés után.

Vizsga után épp volt időm hazajönni, aztán bevágtam magam a Lila Gyöngybe és elmentem Rózsába. Egész jó volt, Lébucival lelkesítettük egymást, hogy mentsük meg a Mensát és csináljuk, pörögjünk, találjuk ki. Első akciónk a táborbeli tesztíratás lesz. Carlos megint elővette az undok játékos arcát, és amikor egyszer véletlenül ő nem hallotta, mi volt a mondás, édes bosszúnak éreztem, hogy most az egyszer én szóljak rá: "Mert nem figyelsz!" Erre visszamordult, hogy ha nem vettem volna észre, helyettem fizetett éppen. Rögtön elővettem két ezrest, fogja, vigye, ezen ne múljon, hogy így beszélhet velem.

Afterparty helyett aztán hozzá mentünk, megtanítottam, hogyan kell hangulatot teremteni, ha csaj jön fel (1. nem "Sláger Rádió - Szerelem hullámhosszán", hanem cédé, 2. nem megkérdezni a csajt, hogy milyen zene legyen, hanem önállóan kitalálni, 3. nem döfködni, hanem dédelgetni az elsődleges.), és egészen jól éreztük magunkat. Úgy imádom, mikor frissen mosott a haja, mint egy puha kiscsibe.

Negyed 1-re értem haza, beriasztottam, aztán elmenten fogat mosni. És aztán akkorát tüsszentettem, hogy megszólalt a riasztó. Igazi Power Sneeze. Jóanyám felhívta a Rimit, nehogy már kijöjjenek a rendőrök (eddig egyszer jöttek, amikor pók mászott a ketyerébe, de akkor nem mertek bejönni a kertbe a kutyák miatt). Aztán aluszkáltunk.