Péterfy Bori nincs jóban a nagyival

Péterfy Borinak, azt hiszem, még nem tudok megbocsátani. Barna hajú alternatív bölcsészlánynak képzeltem, ehhez képest tépett hajú, szupervékony és szőke. És van egy olyan érzésem, hogy nincs túl közeli kapcsolatban a nagymamájával.

A többiek talán rutinosabb koncertjárók voltak, mert negyed órával a hivatalos kezdés előtt még alig lézengtek a tánctéren, persze a színpad előtti sort már akkor elfoglalták. Mi a hangmérnöki torony tövében táboroztunk le. Másfél órás szenvedés után végül megállapítottam, hogy a padlódeszkák az elmúlt két évben sem oldották meg a közöttük fennálló feszültségeket, sőt, tenger- vagy inkább tószint feletti magasságukat tekintve még jobban kiéleződtek az ellentétek. Mezítlábas lettem.

Aztán bejött a színpadra Maga A Művésznő, és elkezdett énekelni. Semmi köszönés, semmi közönséghülyítés. Na mondom, ez is olyan énekes, mint én, csak kicsit jobb a hangja. Az első szám után még ezt a véleményemet is módosítanom kellett. Mármint hangja a továbbra is gyönyörű, csak nem bírta ki, hogy ne legyen interaktív. Azt még elfogadom populista csínynek, hogy egyik számát "azoknak a rosszul alvó nyugdíjasoknak" ajánlotta, "akiknek a tizenegyedik kerület a szesztilalmat köszönheti". Azt viszont utálom, amikor az előadó azzal froclizza a közönséget, aki eljött a kedvéért, hogy "nagyon nyugdíjasan ugráltok". Ugráljá' te ba'mmeg, kapsz érte eleget az általunk bedobált fémszázasokból.

A dalokat rádióban szeretni szoktam egyébként. Értelmes-érzelmes, jól megírt szövegeket...hörgött, visított és üvöltött ezen a koncerten, közben pedig úgy vonaglott hozzá, mint akit a Sátán egy speciálisan anorexiás alattvalója szállt meg. Vicces volt, hogy két sor között 1,3 másodpercig rázta a fejét.

A legjobb számait ráadásul az újrában énekelte el, amikor mi már kivonultunk, utolsó pillanatban befutott Desirée barátnőnk fogadására. Észre se vettük, mikor váltott át felvételre az ének. Ennyiből talán leszűrhető, hogy nagy rajongója nem leszek.

Még kóstolgatom magamban azt a kevés szöveget, amit - mivel eléggé el nem ítélhető módon (bár tudnám, ez azt jelenti-e, hogy 1. nem lehet eléggé elítélni, vagy hogy 2. aránylag megbocsátható a vétek)nem tudtam az egészet kívülről - megértettem. "Szeretem azt a nőt, aki melletted lettem... de téged nem". Önző, arrogáns picsa, aki ezt komolyan gondolja, nem?