Pacifikum

Tegnap a Rózsa azt a szirmát mutatta, amit mindig is kellett volna neki. Zoli volt a soros pincér (ld. még "hetibaj" címszó alatt, a férfiaknak is kijár a ciklikus szenvedés), aki nem pofáz, nem beszól, hozza a kaját, bár nála is lehet valami beütés, gyanúsan morzsolgatja a szilikonkarkötőjét. Lehet, hogy egy új szekta tagja?

Több újonc is volt, például egy olyan, akinek egy bőrszalag volt a nyakkendője helyén, a csomót meg egy aranyszínű, méretes saspéldány helyettesítette. Jó belépő az ilyen a különcök klubjába. Természetesen a világmegváltás volt megint soron. Kilencen mentünk tovább törzshelyünkre, a Klauzál téri Ellátóba (komolyan, lassan ott tartunk, hogy ha intelligens embereket akarsz látni komoly témákról hatezredszerre rágódni, akkor egy komplett órarendet tudok a kezedbe adni).

Fény derült viszont a Mém gyakorlati megvalósításának árnyoldalaira is, jelesül, hogy a "kommuna" ugyanúgy ki tervezi használni a "nonszensz" törvényeket, mint ahogy a mostani vállalatok. Ők se fognak adót fizetni, ők is offshore-olni fognak. Kérdem én: akkor mitől jobb? Ráadásul a magamfajta léha ingyenélők művészek megélhetését se látom biztosítottnak. Ha megkérdeznének, hogy akarsz-e fizetni egy könyvért vagy egy cd-ért, mit válaszolnál? Na ugye.

No és ez a sasos pasas meg csendben figyelt, aztán annyit mondott: "Gratulálok, kitaláltátok a maffiát". És hát nem igaza van? Én nem akarok támadni. Maitai pacifista.