Beküldte Raya deBonel -
Mármint hogy nemez, hihihi... ezzel a poénnal már a tolmács szakiránynak is fájdítottam a szívét. Amikor Kata azt nyögte felém, hogy "ne bánts", kezdtem megérteni, hogy is van ez a dolog a páromhoz való hasonulással.
Ezt a förmedvényt még a legutóbbi Mensa-táborban alkottam, de nem volt időm rendesen eldolgozni, mert jelenésem volt, mint Devilliers, úgyhogy hanyag eldolgozása következtében, most, egy fél évvel a tábor után, már csak a Szentlélek tartotta a karomon.
Már az előző félévben rájöttem, hogy agyam egy bizonyos fáradtsági fok fölött jól reagál a kézből érkező folyamatos ingerekre, magyarul jobban értem Merkel asszony beszédét, ha közben matatok valamin.
Utolsó pár csepp vizemet áldoztam rá, hogy benedvesítsem a karkötőt, aztán csak gyúrni, simizni, kapirgálni, gyúrni, simizni, kapirgálni...
Közben párbeszéd megy, egy mondat angolról magyarra, a másik magyarról angolra.
Tanár: We give a 4% commission on all sales plus we pay your expenses.
Maitai: Négy százalék jutalékot adunk minden eladás után, és megtérítjük a költségeit. (figyelem vissza matatásra)
Tanár: Egyetért ezzel?
Maitai: Tessék?
Tanár: Egyetért ezzel?
Maitai: Mármint hogy nekem ennyit adjanak? Hát persze! (csoport röhög)