Beküldte Raya deBonel -
Most kell rájönnöm, hogy ez nem így van! Ugyanis Jóanyám szeretne úgy csinálni, mintha szegény lenne. Most, hogy fix munkahelye lett, el fog kezdeni költeni magára, de tőlem továbbra is sajnálja a pénzt. Elkezdtem lovagolni. Minden alkalommal megkérdezi: "és ez most megint 1500 Ft, ugye?" Igen, anyu, a szolgáltatásért fizetni kell. De figyuzz csak! ki tudjuk fizetni. Ha akarod, megkérdezem apát. Rá fog bólintani. De anyától mindent ki kell könyörögni. Ja, és ne vigyek répát a lónak, mert nem azért veszi!
Továbbá úgy manipulál az érzelmekkel, ahogy akar. Múltkor meguntam a sorbanállást a próbafülkénél, miközben ő már a harmadik hívást bonyolította (elvileg közös programunk alatt). Visszaraktam a ruhákat, gondoltam, vásárlói visszajelzés, hogy tessék több fülkét beállítani. Aztán ez esett ki a száján: "de olyan örömmel válogattál!" Naná, hogy vissza kellett menni, a szépkicsi dolgokra én mindig érzékeny voltam, megvettünk mindent, amit eredetileg kinéztem, meg neki is két nadrágot. De utána nem felejtette el megjegyezni, hogy ezek se fognak beférni a szekrénybe! És miért nem veszünk még szekrényt?
Ha vele vagyok, utána biztos, hogy válság lesz Nofrával, mert a kettő annyira külön világ, hogy ha az egyikbe belehelyezkedem, a másikkal folyton összeütközöm. Az anyám elérte nálam, hogy ne tudjak semmit se élvezni. Szexről nem lehet vele beszélni, soha nem tanított semmire. Az evést élveztem, folyton csesztetett, hogy kövér vagyok, aztán meg hogy hogyan fogytam le, most békén hagy, na igen, most már Nofrát irigylem, hogy milyen jóízűen tud hamburgert enni.
Szeretnék főzni. De nem merek elmenni alapanyagokat venni, mert kapnék a pofámra, veszekedés lenne belőle, ha nem a legolcsóbbat venném meg. Szeretnék értelmes munkát végezni, létrehozni valamit. Együtt port törölni anyával. De nem merem említeni, mert házimunkát tudna adni, csak én nem látom értelmét egy szemre teljesen tiszta kádat harmadszor is kisikálni.
Nem akarom ugyanazt a hibát elkövetni, amit ő, hogy élvezett egy munkahelyet, ott ragadt és ezzel elszúrta az egész életét. De szeretnék elfoglalt lenni. Hogy ha Nofra napközben felhív, én is mondhassam, hogy most nem érek rá! Hogy legyenek munkatársaim. Hogy joggal lehessek fáradt. Hogy létrehozzak valamit.
Anyám megtanított szerelem nélkül élni is. Hogyan kell együtt lenni egy olyan férfival, sőt, kiszolgálni őt, akit már nem szeretünk. Mást sem, mert hűtlenek nem leszünk, de őt sem. Nem lehet öröm, nem lehet őszinte csók. Kezdek én is itt tartani Nofrával. Becsülöm őt azért, ahogy szeret engem, a gondoskodásáért, az önzetlenségéért, de már nem szeretem szenvedélyesen. Kész. Tegnap az őrület dülleszkedett a szemeim mögött, arra gnndoltam, most már vége, minden mindegy, akár dughatok is vele. Így is lett. Talán ezért emlékeztem rá vissza keserűen. De nem merem megmondani Nofrának, mert akkor tényleg szakítana, és nem maradna más, mint hogy elmenjek Amerikába, ami, így, egyedül, egyre kevésbé tűnik vonzó gondolatnak.