Beküldte Raya deBonel -
Tegnap moziban voltam a legjobb barátnőmmel, és megbeszéltük, hogy elég ciki lenne egy ilyen meghívást azzal elhárítani, hogy piros betűs nap van.
A Nem beszélek zöldségeket! (La tete en friche, most jövök csak rá, milyen jó a címe, azt jelenti kábé, hogy "a gondozatlan elme", a földre szokták ezt mondani, azt meg éppen hogy folyton műveli a főszereplő) néztük meg, amire azt mondják, hogy a francia Forrest Gump, de szerintem Gumpnak kedvesebb anyja volt. Gisele Casadesus tényleg tündéri, "ráncos, mint egy pipacs", ahogy mondták, és kicsit emlékeztetett az első franciatanáromra.
A franciák nagyon értenek ahhoz, hogy egy fülbevalóval jelezzék: a csinos, kikapós fiatal nő azonos a krákogó alkoholista banyával. Minden oldalról megtámogatják a karaktereiket, mindenkinek adnak például valami hobbit, aminek a cselekményhez semmi köze, és nem akarnak feltétlenül minden képkockával sugallni. Én szeretem a francia filmeket, bár speciel ennek a zenéje nem volt olyan ütős, mint szokott. És annak ellenére, hogy tényleg kényelmetlen, a művészmozikat is szeretem. Most, hogy a Vodafone kivette a keddi akcióból A mozikat (vagyis a Palace-t, ahova mindenki jár), már semmi értelme kasszasikereket nézni.