Mozaik

Most az jutott eszembe, hogy az ember olyan, mint egy hiányos mozaik mégis rögzített darabkái (hogy ezt hogy lehet megoldani, annak kiagyalását tanult kollégáimra bízom, talán hálóval?). Ha találkozol valakivel (párkapcsolatra gondolok), azt keresed benne, ki tudja-e egészíteni a te mozaikodat.

Vannak, akik már egy darabka passzolása esetén is halleluját kiáltanak, és a többi, össze nem illő kockával nem törődve inkább csorbítanak és csorbulnak maguk is, mint hogy magukra maradjanak. Aztán végül, sok-sok sérüléssel, elválnak, és így már az sem elégítheti ki őket, aki az eredeti felálláshoz még illett volna.

Vannak, akik megvárják azt, aki minden hiányt kiegészít, de a színek attól még disszonánsak maradnak. Nekik egész jó.

Vannak, akik képesek átfesteni saját maguk (!) egy-egy elemét. Ezek a szerelmesek.

Vannak, akik képesek új darabkákat beemelni, és végül tökéletes négyzetté egészítik ki egymást. És vannak, akik úgy döntenek, formát bontanak és kört, háromszöget, kiskutyát vagy villámot formálnak önmagukból. Ha mindketten ugyanazt az alakzatot építik, gyönyörű lehet. Ők építik a világot.

Éljen a paralelepipedon!