Moratórium

Nem mintha nem válna hasznomra homlokom sűrű csapkodása, hogyaszongya hát miért nem így írtam én ezt a mondatot, pofonegyszerűen és keresetlenül. Nem mintha nem szórakoztatna, amikor háromnegyed órát filozofálunk egy négyszavas mondaton (lásd both legs stuck out awkwardly, de aktuálisan it was going well).

Csak azt ne csinálja velem senki, hogy beígéri, hogy még egy mondat, és lehet hazamenni (bőven a hivatalos végidőpont után járunk már így is), majd a kérdéses mondat végén legyint egyet, hogy innentől a végéig azt a hármat még gyorsan. Maitai felpattan, kabát vesz, kiviharz. Ha egyszer kihegyezik egy pontra a türelmetlenségemet, akkor ott nincs kecmec, nincs moratórium.

Egyszer egy gulágot megjárt papbácsi mesélte nekünk, hogy voltak foglyok, akik kitűztek egy dátumot, amikorra biztos vége lesz a háborúnak, és/vagy kiszabadítják őket. Namármost, ezek többnyire nem jöttek be, akkor pedig az illető záros határidőn belül éhen halt. Egyszerűen a szervezete addig ütemezte be magának a tartalékokat. Úgyhogy vigyázni kell az ilyenekkel. Vagy lehet, hogy segítene, ha a párom egy hangyányit halkabb autóval közlekedne.