Mood Media

Kellően szűk szemrésekkel érkeztem a reklámos órákra, de nagyon hamar elkezdett dobogni a szívem. Most már tudom: azért kellett elolvasnom SK A jó tanuló című borzalmát, hogy ismerjem a "rendkívül jelentős" kifejezést. Ezt ő arra mondja, amikor egy gyerek rájön, mi az, ami az élete sava-borsa, amiből szerencsés esetben akár hivatás is lehet. Sajnos a kisregény egy olyan fiúról szól, akinek a náci haláltáborok jelentik ezt az élményt. És akárcsak ő, én sem hittem, hogy tényleg létezik Rendkívül Jelentős, amíg nem szembesültem vele magam is.

Pálóczi Tamást hallottuk, a MoodMediától. Ez kérem, egy olyan ügynökség, ami szagokat, hangokat és vizualitást szállít... egész Európában több tízezer ügyfélnek. Az a furcsa kis csengés a fülemben... az a melegség a bőröm alatt, az a pillangós gyomor... nem, annyira nem volt jó pasi ;-) de ez a téma eszméletlenül megfogott. Nincs agybajos veszekedés, hogy az énekesnőnek vastag-e a lába, nem kell Afrikába utazni egy kétperces reklámszpotért, nincsenek nagy, látványos összegek meg jutalékok. Ez a munka a részletekről szól: tökéletesre munkálni az összhatást, legyen szó akár Tescóról, akár a Kempinskiről. Csiszolgatni, szöszölgetni, ez kell nekem. Milyen illat legyen a Vodafone-boltokban? Milyen zene szóljon, miközben ruhák között válogatsz? Csupa olyasmi, amit észre sem veszel, legalábbis tudatosan nem, de iszonyatosan fontos. Ha minden tökéletes, csak azt érzed, hogy élvezed a pillanatot.

Nézzük csak. Énke szereti boldoggá tenni az embereket, lehetőleg úgy, hogy ne vegyék észre a szándékát. Énke szeret a háttérben maradni, és Énke szereti, ha mások elképzeléseit más nyelvre fordíthatja. Énke eddig tolmács akart lenni, most pedig kreatív ennél a MoodMediánál.

De melyiknél, mert ez a pikáns része a dolognak. Ez egy francia központú cég, és simán kijuthatnék oda is. Vagy Spanyolba. Vagy Angolba. Egyszerre úgy érzem, hogy nem érdekel, ha túlórázni kell (bár ez a pasi nem úgy nézett ki, mint akit agyonnyúzott az élet), meg ha rám szakad a reklámszakma minden ideggörcse, mert ez érdekel. Vonz, nem tudom, miért, de ezt akarom csinálni. És mit szokott mondani Énke, ha felfelé gyalogol a hegyen elvesztett sílélce után, miközben az orrából folyik a műsor? Vagy ha még két perc van hátra a futópadon, és azt hiszi, megfullad? Vagy ha úgy eltévedt, hogy azt se tudja, merre van Mekka? Hát azt, hogy amit Énke meg akar csinálni, azt meg is csinálja.