Beküldte Raya deBonel -
Ma már annyira jól vagyok, hogy a BKV-val is megküzdöttem: először szétbirkóztam a metróajtót (nagyon ragaszkodó volt pedig: egyszer az alkaromat kapta el, aztán meg a bokámat), aztán addig üldöztem egy buszt, amíg meg nem állt. A sofőr időnként odanyúlt a műszaki kiskönyvhöz és lerázta róla a vizet. Infrastruktúra rulez.
Aztán meg olyanok jártak a fejemben, mint hogy van-e olyan ember Franciaországban, aki pont most megy el a dokihoz, mert eltört a bokája, meg hogy ugyanaz-e a konyha, ha kívülről minden ugyanolyan benne, de én tudom, hogy eltörtem egy tányért, ami már nem a szekrényben van, mint eddig, hanem a kukában. Jó, lehet, hogy nem ugyanaz. De ha bejön valaki, aki nem tudja a tányért, akkor neki ugyanaz? Na, akkor most hogy van ez??