Beküldte Raya deBonel -
Mintha az agyam nem üresben kattogna már vagy félórája, írok. Mintha olyan biztos lennék magamban, szervezkedem. Mintha szerelmes lennék, élek. Vulkanikus talajon lépkedek, izzadok és nem nézek le, nehogy kisüljön a szemem a sok hazugságtól, ami körülfolyja az életemet, mint a láva a legközömbösebb sziklát is.
Ma tanúja voltam, hogyan rekeszt ki egy csapat valakit, aki - ebben biztos vagyok - nem beleszarási célzattal kapaszkodott a közös bilibe, egyszerűen ennyit tudott nyújtani. Nem áltatom magam azzal, hogy én annyival szorgalmasabb lennék, nem vagyok. Engem idén már egyszer kipateroltak máshonnan, meg történetesen a mostani projekt alapötlete az enyém, és a prezentációban is nagy hasznomat vették (jelesül: egyéni mozgásvonalak és GIF-terelgetés PowerPointban, amiben az a vicces, hogy egyszerű vizuális letapogatás útján sajátítottam el), úgyhogy sütkéreztem a csapat zászlajához kötözve. Hálátlan szerepkör. Úgy csinálni, mintha te tökéletes lennél, közben örülni, hogy most végre nem rád fogják, hogy lusta vagy, pedig csak ügyesen tetteted, hogy dolgoztál vele.
A Mensában is zajlik az élet, agyam majdnem eldobtam, azt a míveset, amikor olyan levelet kaptam, hogy aszongya "úgy volt, hogy fizetED a hirdetést és a terembérletet...", de sajnos emberére akadt az illető, úgy felpaprikázódtam, hogy amit írtam neki, azt nem teszi kirakatba. Teljes udvariasság mellett egyébként, nagybetűs névmások meg ilyesmi. Ezt Nofrától tanultam, ezt a hess-hess-kismadár módszert. És elmegy a picsába, hát nem? Egyre érzékenyebb a fülem a palira vevésre. Hanem félreértés ne essék (esett), nem vagyok olyan nehéz eset, mint a blogból látszódik, sőt, jellemzően itt puffogom ki a sérelmeimet. Azt bántom, akit szeretek, nyilván.
A Nem vénnek való vidéket láttuk, hát, nem való ez leginkább senkinek. Jót szórakoztam a vaskos texasi akcentuson (a fordító meg alighanem formában volt, ilyenek jelentek meg felirat gyanánt, hogy "de ugye nem bántja őtet", "mi késztet erre"), de amit Kat mondott, hogy a legtöbb filmmel ellentétben itt nem tudta előre megjósolni a fordulatokat, az szerintem erős túlzás. Jó, nem feltétlen akkor és arra lőnek, mint amerre gondolnám, de a történet végét úgy csapják le, mint Venus Williams a magas labdát. Én még vártam egy csavarra. Könyörgöm, nehogy második részre való biztatásnak vegye valaki!