Beküldte Raya deBonel -
Ma akkora energiával keltem fel, hogy majdnem átestem saját magamon. A szemgolyóim majd' kiugrottak a helyükről, ami olyankor szokott megtörténni, amikor maghőmérsékletem a kívánatosnál magasabb, de mivel sok dolgom volt, egyszerűbbnek tűnt nem megmérni. Játszi könnyedséggel szadiztam magamat keresztül az edzőtermen (naná, hiszen most először maradhatott az ujjamon az Egy Gyűrű), majd kisebb logisztikai bravúrral a gyomromba navigáltam némi táplálékot, a mappámba a kinyomtatott szakferdítéseket, és a Külkerre enmagamat.
A nap többi része említésre sem méltó. Minden úgy zajlott, ahogy szokott, kivéve, hogy a reklámos belháború ellenére sikerült a szakdogámmal foglalkoznom, és jutottam is vele valamire. Így, hogy külső konzulensem nincsen (legalábbis nem hivatalos), a belső meg megközelíthetetlen, nem is rossz teljesítmény. Nagy kérdésekre fogok választ kapni, én már érzem. Jelenleg egy olyan egyenleten dolgozom, amelynek az egyik oldala a 6x7, értitek, hogy tudjak mit kezdeni a 42-vel.
Mégis jó lett a napom vége, mert Nofra megállapította, hogy december óta fogytam. Félve ugyan, mert azt hitte, ezt bunkóság megjegyezni. Felhomályosítottam, hogy amelyik nő ennek nem örül, az vagy az én Jóanyám, vagy masszív hízókúrán van. Hopp, megint a szakdolgozat...