Beküldte Raya deBonel -
Egész nap esett a hó. Tiszt, fehér. És valahányszor bejön valaki, a cipőjével valami sötét latyakot hoz be. Mi emberek mindent összekoszolunk. Honnan jön a kosz? Azt hiszem, a szélhez van valami köze, úgyhogy akkor nem is kívánom, hogy ne legyen. De jobb lenne a havat megtartani fehérnek.
Tegnap köz(már amennyire Fefe meg én köznek minősülünk mindenki máshoz képest)kívánatra megint a Szódába mentünk, ahol valami óvodai találkozó lehetett, mert tele volt anorexiás tizenévesekkel (mint amilyen én voltam 16 évesen) meg a hozzájuk tartozó ifjú hímekkel. Táncoltunk, mert beszélgetni ott úgyse lehet. És ahogy néztem a csöppségeket, hirtelen megvilágosodtam. Mondhat Jóanyám, amit akar, nekem ilyen nem kell. Se tizen-, se huszon-, se diplomás, semmi se kell. Jó ez így. Sose voltam szőke herceges típus, mindig is nyálasnak tartottam. Magamat pedig végképp nem tudtam besorolni a Disney-hercegnők közé (ezek most nagyon mennek, vannak ezek az On Ice előadások mindig karácsony után, és esküszöm, a 10 év alatti kiscsajok mind Hófehérkének vagy Hamupipőkének öltözve jönnek. aztán majd csodálkoznak, honnan tanulták el a téves párkapcsolati mintákat. a hercegvárás a szingliség előszobája.)
Persze van, akinek bejönnek a hercegek, Auriale például hosszú, királylányos hajával mindig is ilyenre vágyott, és most úgy látom, össze is fog jönni neki. Mindig, a barátok minden partneréről tudom, igazi-e neki vagy sem. Ugyanott jósnő igénybevehető.
Miről is szól a bejegyzés? Kerülgetem a forró kását, mert nem tudom, milyen törpikék gyülekeznek az asztal körül. Mindenesetre egyre inkább érzem, hogy nem tudok egy platformra kerülni azokkal, akik számára nincs hűség, mert amit én annak hívok, az az ő szemükben hülyeség és hazugság, pedig szerintem csak az az igaz. Mi emberek mindent összekoszolunk.