MenTa 2007

Egy néni menekül Bert előlItt egy kép az autós versenyről.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nemezeltem egy karkötőt. Fekete alapon szivárványsorrendben követik egymást a csíkok. "Lúgos kémhatású meleg víz hatására a pikkelyek felnyílnak, és a nyomkodás (kallózás) hatására egyre közelebb kerülve egymáshoz, összeakaszkodnak. Az elkészült nemezben alapos öblítés és szárítás után visszatérnek eredeti állapotukba, és erősen összekapaszkodva szinte eltéphetetlenné teszik a textilt. "

Nem hasonlít ez arra a folyamatra, ami a mensásokkal történik? Kicsi szálak kapaszkodnak össze, és a végén itt egy katyvasz, amit szét sem lehetne robbantani. Tavaly, amikor be kellett volna vezetnünk az új tesztet, és esélyes volt, hogy ha nem tesszük, akkor nem lehetünk nemzeti Mensa, szóba került, hogy akkor majd mi leszünk a "Raven-tesztet jól kitöltők klubja". No de szar van a palacsintába: némelyik csík hajlamos leválni a karkötőről. Még csak a vége fityeg, de ahogy hordják, gyűrődik, nyomódik, előbb-utóbb végleg elvész. Kommentár nélkül.

Én gyanítom, hogy szociábilitási komplexusom van, ha létezik egyáltalán olyan. Cserébe azért, hogy semmi egyéb közösségben nem számítok senkinek, a Mensában mindent bevállalok azért, hogy szeressenek, és pont ezzel megyek sokak idegeire. Persze akad, akinek nem, meg itt is van, aki levegőnek néz. Csak nehéz ezzel megbirkózni, ha az ember tudja, hogy ez az utolsó, egyetlen esélye: ha a deviánsok klubja se fogad be, akkor végleg szakad az ember alatt a löszfal.

Például mi minden történt ebben a táborban? Bevállaltam, hogy segítek a szervezésben, feldobtam, hogy legyen falukutatás, amit részben én csináltam, és ezért nem vehettem részt (pedig hogy szeretek ilyet játszani!); bevállaltam, hogy én legyek az epres gyilkos Fürtös helyett, és többen haragudtak rám, amikor megtámadtam őket; megcsináltam az autós versenyt és emiatt nem mehettem a csapatépítős játékra, se túrázni; én vezettem Balatonlellére, és emiatt nem lopkodhattam a félkész konyakosmeggyből; de mindezt azért vállaltam, hogy hátha ettől majd annyira szeretni fognak megint, mint 2005-ben. De sosem leszek többé új husi, és amíg még facér sem vagyok, a többséget semmi sem motiválja, hogy foglalkozzon velem.

A szombat éjszaka ennek ellenére érdekesre sikerült. Elkezdtünk Most mutasd meg!-et játszani, aztán felmentünk a Fesztivál Hotel tetejére, ott iszogattunk. Már itt párokba rendeződtünk, ami nagyjából egyértelmű vonalak mentén történt, viszont nekem megmaradt az, akivel normális körülmények között nem kavarodtunk volna egymás mellé. Kérdezték is, hogy "Hol van a régensült lovagod?"(különben a másik hotelben maradt, füle botját nem mozgatta az irányomban)

Tűrtem, hogy az Újdonsült karoljon át, cirógassa a tarkómat és fogja a kezemet. A sötétben jólesően simultunk egymáshoz, senki nem szólt miatta, csak Fefe, akinek sosem a tapintat volt az erős oldala. De nem bántam még ezt sem, tudtam, hogy egyéb okok miatt most úgysem tehetek olyasmit, amit ne mernék elmondani Carlosnak. Amikor aztán bementünk az Újdonsült szobájába, nagy röhögést keltett az, hogy "az ágy nyomokban nőt tartalmaz", miután Timi és én ráültünk. Aztán feloszlottunk, az Újdonsült visszakísért a Három Hattyúba, ahol aztán fél hatig játszottunk. Beájultam az ágyba, bár aludni a rohadt nátha miatt úgysem tudok.

Azért persze ma már utolért az, hogy majdnem minden szembejövő arcban egy hozzá hasonlító mensást keresek. Mindenki másnak a csúcsok csúcsa volt ez a tábor, akkor nekem mi bajom van? Á, mindegy.

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio