Beküldte Raya deBonel -
Nap kel 7:31, nyugszik 16:00.
Maitai nyugszik 4:51, kel 9:44.
Tegnap megint Alcatraz. Ujjuj. Bacardi 1-et fizet, 2-t kap akció volt, innentől kezdve a kalózok el voltak veszve. Számoltam, hétszer vettük igénybe a lehetőséget.
Ramééknál alapoztunk Limoncellóval, ami tudom, hogy nem csak nevében kötődik a limonádéhoz, de megittam belőle ötöt kvázi éhgyomorra, ráadásul görcsölő éhgyomorra, mert még féltem is, hogy mi lesz. Nem tudok táncolni, még mindig nem. És már a kocsiban be voltam csípve.
Carlos valami számítógépszerelésre hivatkozva ki akart maradni a buliból, de érte mentünk és kiráncigáltuk. Nem volt elragadtatva, amit én nem is értek, én nagyon hízelgőnek tartanám, ha csak úgy értem jönne valaki. Már amennyiben épp nincs oltári nagy kupleráj nálam, és épp frissen van mosva a hajam. Szóval hajrá, spontaneitás.
Kivételezett helyzetben voltam: én voltam az egyetlen, aki mindhárom résztvevővel táncolhatott. Raméval olyan félig-meddig leszbishowt nyomtunk, hogy a körülöttünk ólálkodó Jediknek csak úgy csorgott a nyáluk. Engem néha Nofra kimentett, bár gyanítom, hogy nem a srácokat féltette.
Tudnak valamit ezek a latinok. Hát még ha én is tudni fogom ugyanazt. Volt egy barna bőrű pasi, akinek úgy mozgott a teste, mint a higany, minden porcikája együtt vibrált a zenével. Uhh. Nézni se rossz, hát még ott forrni körülötte!
A Duna-parton fények voltak. Néztük, miért villog a kikötött uszályon az a kis gömb alakú lámpa, de nem tudtuk kitalálni. Az ég egyre világosabb lett, érezni lehetett, ahogy pereg az idő. Hideg, tiszta, száraz éjszaka, és egy párás ablakú, fülledt kis kocsi.
Ma pedig ilyen kedvem van, mint ez a szám odafent. Ezt hallgattam mindig nyelvvizsgák előtt, a verse-nél még görcsölt a gyomrom, a refrénre feloldódott minden félelmem. Ezzel a szokásommal azt értem el, hogy ha ma semleges szituációban meghallgatom ugyanezt a számot, az elején görcsbe szorul a gyomrom. Jól van, kis hülye.
Ma álarc mögé rejtőzöm, azt hiszem,
Kukában találtam. Úgyhogy ne várj, édesem,
Rózsás pofit, vigyorgást (á á á)
Nem szégyen letagadni, ami fáj.
Nem simogatsz meg? Gyere,
Csak ne dugd be a kezed,
Nézz meg messziről,
Hogy tetszem neked?
Ennél már nem lesz jobb, attól félek,
Itt a dal, itt a szöveg, hova lett az ének?
Fogom ám az üzenetedet
Uralom a helyzetet
Köszönj szépen, ez itt a sugárpajzsom
Az összes menetben kiütöttek
És még mindig mindenki bámul
Kérjük, ne etesse az állatot,
Ne érjen az üveghez, mert megvadul
Lefogadom, ilyen még nem volt neked,
Biztos azt mondod, "ne ugrálj, jó ott neked".
Nem fogok utánad pityeregni
Nem fogok a kedvedért megdögleni
Azért még mindig egy nagy kaland
Spanyolviaszt sz*rni ilyen nyomás alatt
Ennél már nem lesz jobb, tudják,
Ravasz rókák, hű kutyák, napozó macskák.