Beküldte Raya deBonel -
Ha már így átszakadt bennem a nemírás gátja, előbb-utóbb mesélnem kell a hétvégéről is, ami nehézkes, mert Budapestre visszatérve már megint úgy érzem, hogy, mint a Mensa-táborok és a Hegyalják után, nem tudom ebben a világban elmagyarázni, hogy milyen az a világ. Érdekes módon ez az élmény általában a napi uszkve 3 óra alvással kapcsolódik össze, úgyhogy lehet, hogy a hiba az én készülékemben van.
Markaz gyakorlatilag egy tó, és a köré épült nyaralóházak. A másik felén vannak állítólag lakosok is, de velük nem találkoztam. Gyalogoltam viszont jó sokat a szőlőben, telefonálás örvén.
Szóval, hogy mi volt ennek a hétvégének a hozadéka? 6 új tánc, plusz amennyi rám ragadt a többiből, bővülő héber szókincs és látókör, meg hogy végre lenyúlhattam a kedvenc zenéimet. Tök érdekes volt, hogy olyan, számomra evidens dolgokat kérdeztek tőlem, mint hogy mi a bérmálkozás. "Ja, mint a bár micvó?" Hát igen, valami olyasmi...