Beküldte Raya deBonel -
Meglátszik, hogy már két hete van időm aludni... már kedden is jól toltam, de tegnap aztán...
Tizennégyen kezdtünk, aztán druszám elhúzott valami moziba, engem is akart vinni, de abból egyrészt parasztlázadás lett volna a táblán, másrészt 50% eséllyel morgás itthon. Nem érdemes kockáztatni!
Már a körben az az öröm ért, hogy felbosszanthattam L.-t! Jön ellenem mindig ugyanazzal a lerohanással, és most véletlenül kicsit nagyobb arányban találtam el... 3:2-re vezettem, amikor igazán rákezdte az üvöltözést, aztán felhozta 4:4-re, de az utolsó tust megint mellészúrta... "NEM HISZEM EL!" - ordította, majd később: "A SZÚRÓPÁRNÁT NEM TALÁLOM EL!" - ez volnék én. Mondtam már, hogy imádom az öntelt, hőzöngő barmokat bosszantani? A múltkor nem hitte el nekem, hogy képes vagyok kiszámolni a sorrendet, betűről betűre leellenőrizte. Már nem érdekel, hogy valaha is emberszámba vegyen, így viszont ne csodálkozzon rajta, ha nem könyörülök. :-)
Vannak emberek, akikkel kapcsolatban mostanában rájövök valamire. Isteni érzés, amikor a kezemben van az asszó, és szinte megesik a szívem szegény ellenfélen, aki azt hiszi, van még esélye! Na, azért bevallom, hogy nem szokott ez sokakkal előfordulni, de külön örömömre szolgál, hogy van köztük egy balkezes, még ha fiatalka is.
Na de rövidre zárva: a táblán csupa szerencsém volt egészen addig, amíg össze nem kerültem azzal, akivel soha nem tudok mit kezdeni, mert a) kiveri a kezemből a pengét, b) letol a pástról, c) beveri az orromat. A vigaszágon még visszaküzdöttem magam kicsit (R. vigyorgott, ahogy én vigyorogtam), és végül D.-vel vívtuk le a mindent eldöntő csatát. Ő nyert, még szép, de azért az tetszett, hogy ugyanazzal a kizáró szúrással vagy négyet hoztam rajta. Ahhoz képest, hogy kedden hogy lemostam... ugye mondtam, hogy az iskolázás mennyit számít?
Végül hatodik lettem, amit eddig egyszer sikerült elérnem, túlszárnyalnom pedig még sohasem. Most néztem meg a ranglistát: a 9 pontommal, amiben még nincs benne a tegnap szerzett 3, én vagyok a legjobb lány. :-))
Hogy a vívás árnyoldalait is ecseteljem kicsit: a karomat elég kényelmetlen mostanában a törzsem mellett tartani, mert könyék fölött egy szép, lila folttal árnyalt horzsolás éktelenkedik; a kulcscsontomon, a mellvédőm fölött, a bordámon, a könyökömön, a szeméremdombomon és a bal csípőmön észrevétlen fájó pontok sajognak, és tegnap egy fél asszót végigtüsszögtem, mert valaki az orromba nyomta a sisakot. Vert sereg. Nofra szerint negyven év múlva majd elég ronda lesz a bőröm ott, ahol megcincálták, de könyörgöm, ezzel hadd ne foglalkozzak már. Addigra már úgyis mindegy lesz, az ember meg nem védhet ki mindent, ami maradandó nyomot - mondjuk ki: sebet - hagy rajta.