Beküldte Raya deBonel -
Nem is tudtam, hogy ma van kedvem shoppingolni. Laza napot terveztem, a Magyar mint anyanyelv tantárgy anyagának (vö. fél esőerdő) átnézésével, némi fordítással (angol-magyar diplomafordítás, zárójelben ez redundancia volt jelzem, hogy már megint rosszat választottam), meg az a szőrös kis izé rohangált volna körbe a szobában.
Ehhez képest a Señor elment délelőtt, majd egy félóra múlva felhívott, hogy a Duna Plaza Mango outletjében kiárusítás van, és hátha érdekelne engem meg Jóanyámat. Jóanyámat annyira nem szokták érdekelni az ilyenek, mindenesetre eljött velem, aztán kedvet kapott azért, felpróbált néhány szoknyát meg nadrágot a forma kedvéért.
Állati régen jártam már ruhaboltban vásárlási céllal (amikor az ember Windfolát keresi, az nem számít, meg amikor már több forrásból tudja, hogy egész biztosan kapható a nyulas póló, az se, az inkább szakrális vadászat, a vad homloka vérrel megjelölve, tudjuk mindketten, hogy mire megy ki a játék.
Turkálóhangulat volt: csupasz falak, eladó pomponok a pénztár fölött, fásult eladók, már nem osztogattak csipogós számocskákat se a próbafülkénél. Az árak is olyanok, de azért tetszik, hogy minden darabban ott virít az MNG címke. Ráadásul az egyikben benne hagyták a csipogót, mert "nem az övék", nem tudják leszedni...
És ha már ott megyünk el a Mango mellett, csak útba esik az Invázió is. Ez volt az a hely, ahol elkapott a vérszem. Úgy nyúltam egy-egy póló után, mint Ney'tiri az Avatarban: "Jössz" - mondtam, és szememben furcsa fény csillogott. De komolyan, egy ilyen helyen tízezer ruhadarab zsúfolódik össze, dübörögnek a kedvenc számaim (felismerhetetlenségig mixelt változatai), minden színes, mindent meg lehet fogni és haza lehet vinni, mintha módosulna a tudatom. Azt hiszem, ilyen lehet boltkórosnak lenni. Ja, és az első útba eső eladó lepattintotta a csipogót a leopárdmintás pánt nélküliről.
Na és a próbafülke! Afganisztáni zsoldosnak beillő szigorú hölgy adja a csipogós számocskákat, amikből bizony a legnagyobb az ötös. Málhám nagyobbik részét kint hagyom. A harmadik kör olyan, mint amikor az ember egy halom karácsonyi csomagolópapír között turkál: vége? biztos nincs több?
Végül olyan kicsinek tűnt a csomag, amit hazahoztunk... Jóanyám ki akarta próbálni két zacskóval, milyen volt Pretty Womannek lenni.