Beküldte Raya deBonel -
Gitane - és talán más áldozatok is - most már az erkélyen laknak, ezért elmés emberünk mást talált ki. Éppen lehunytam a szemem, úgy fél egykor, amikor egyszer csak éktelen szirénázás tör ki. Először azt se tudtam, mi ez: új csengőhangot állítottam be, vagy mi, aztán esett le, hogy alighanem tűzjelző.
Reszketve, pizsamában, papucsban tántorogtam ki. Első gondolatom az volt, hogy hátha én hagytam valami a tűzhelyen. Aztán az, hogy miért nem jön ki senki sehonnan? Remegő kézzel valahogy bezártam az ajtót, és nagyon féltem kinyitni a "Tűzzáró ajtó. Becsukni tilos"-t, hátha gomolygó füstöt találok mögötte. Nem találtam semmit. Annyit még pánikban is tudok, hogy ilyenkor nem liftezünk, úgyhogy letámolyogtam a lépcsőn. A második emeletnél piros cafrangok meg víz volt a földön, de nem tulajdonítottam valami nagy jelentőséget neki. Annál inkább aggasztottak a dobbanások, ami pont olyan volt, mintha bombáznák az épületet, csak valahogy alulról.
A földszinten már elég sokan voltak, valaki mezítláb, mások kutyás mamuszban (minden kiderül egyszer!), de voltak teljesen felöltözött emberek is, némelyiknek annyi lélekjelenléte volt, hogy a laptopját meg az iratait is hozta. Hát, gondoltam, olyan nagy sikoltozás meg tűz nincs sehol, ha mégis ég, hát annál nagyobb kártérítést adnak.
Jó sokáig nem történt semmi, aztán végre elhallgatott az a dobhártyaszaggató sivítás. Sehol senki. Egyesek telefonálnak. A tűzoltókat hívtátok már? Jönnek azok maguktól, be van hozzájuk kötve a tűzjelző. Mivel még húsz perc múlva sem történt semmi, legtöbben felszállingóztunk a szobánkba. Bennem még mindig áramlott az adrenalin, ebből alvás úgysem lesz - hogyan is lehetne, mikor már a vackomban se vagyok biztonságban? - úgyhogy leültem a gép elé. Jobb híján ilyenkor a Skype-beszélgetéseket szoktam újraolvasni.
Aztán meghallottam a szirénát. Vajon milyen akadállyal szembesülhettek a lánglovagok éjjel egykor, hogy ezt feltétlen használni kell? Sajnos fényképezőt nem vittem le magammal, pedig nem egyszerű látvány volt a két tűzoltóautó, a símaszkban, oxigénpalackkal, fényes sisakban érkező körülbelül nyolc sapeur-pompier, uborkaorrú főnökükkel, a két rendőr meg a "Securité" feliratú, jegyzőkönyvvel felszerelkezett fekete párduc.
Látván, hogy közvetlen életveszély meg gomolygó füst sehol nincs, nem kapkodták el. Megkérdeztek mindenkit, hogy melyik emeletről jött, így próbálták behatárolni, hol történt a riasztás. A tűzoltók fele aztán bezsúfolódott az egyik liftbe. Amikor leért a másik, egy jól láthatóan nem francia srác, aki még a parancsnok símaszk torzította kiejtésével is küzdött, felfedezte a bűnjelet: egy megerőszakolt tűzoltókészüléket. Körülötte ugyanazok a fecnik hevertek, mint a lépcsőn.
Mindenki úgy állta körül, mint egy bombát, amiről nem tudják, hogy nem fog-e robbanni. Aztán az egyik lánglovag halált megvető bátorsággal benyúlt érte és nekitámasztotta egy oszlopnak. Összerakták a történetet: valamelyik Humor Harold az északi részen (ahol én is lakom) beindította a tűzjelzőt, majd lement a lépcsőn a készülékkel, szétspriccelte a tartalmát, majd több ízben bevágta a déli liftbe. Nekem ez a cselekvéssorozat színvonalában nagyon hasonlít a biciklik elleni éjszakai gerillaakcióhoz. Csak, mivel vélhetően kevesebb bringát mernek ott hagyni a tárolóban, nem elégedett meg azzal, hogy tíz embernek okoz kárt: kiüríttette az egész koleszt. Állítólag már tavaly is volt ilyen.
A tűzoltók minden lovagi méltóságukkal együtt is emberiek voltak: vakarták a fejüket, káromkodtak, nem vették észre a hátsó liftet, és mobilról próbálták hívni a 24 órás ügyfélszolgálatot, hogy talán értesítsék a vezetőséget. Mikor nem vette fel senki, behatoltak az irodába és hosszasan turkáltak a szekrényben. Vajon a kormány rendelte meg a riadót, hogy a rendőrök házkutatást tarthassanak? Vagy valakinek a mobilszámát keresték? Vagy mi a fene volt ott?
Ennyire ki vagyunk szolgáltatva a Humor Haroldoknak? (Ha már ott voltak a rendőrök, nem lehetett volna egy ujjlenyomatmintát venni arról az oltóról? Nem hinném, hogy kesztyűt húzott volna. Mi lenne, ha a rezidencia szabályzatában az is szerepelne, hogy aki szándékosan hamis riasztást ad le, annak azonnal ki kell költöznie, természetesen a kaució visszatartása mellett?)
Én ezt annyira nem értem. És mivel tudom, hogy már tavaly is volt ilyen, most mindig arra fogok fülelni, mikor indul már megint a visítozás. Tisztára, mint Valladolidban, amikor a banyát vártam...