Beküldte Raya deBonel -
Talán van, aki szívesen olvasna a "szürke" hétköznapokról is, nem csak a pezsgőgyár-látogatásokról meg az Európa Tanács-vizitekről.
Ma ebédre ezt a receptet-e módosítottam kicsit: fenyőmag helyett mandula volt, és hozzáadtam még hinget és kurkumát, na meg persze megszórtam reszelt sajttal. Egyébként a mazsola teába áztatása kifejezetten jót tesz mind a két félnek: a tea természetesen édes lesz tőle, a mazsola pedig jobban belesimul a sós rizs közé, nem utolsósorban megdagad és finom puha lesz, és valamit átvesz a tea ízéből is (én "téli specialitás", vagyis áfonyás fekete teával próbálkoztam).
Inkább nem rakom be a fényképet, mert picit csúnyák a megpörkölődött rizsszemek (hát istenem, vadrizsnél nem tudhatja az ember mindig belőni), de nem volt rossz. Persze az összes töltelék nem fért bele az akciós cukkinibe, ezért továbbfejlesztettem: tojást bele, és megsütöttem valami lepényféleségnek.
Újabban eredményes napjaim vannak: tegnap elintéztem a két kirándulás befizetését és leleveleztem a párizsi Égide-del, hogy foglalnak-é nekem szállást (na, ez is a hét vicce volt: írom, hogy ha "beleesik a hatáskörébe", akkor ugyan foglaljon egy szobát nekem Nimes-ben, ha nem, akkor legalább írja meg a hotel nevét, ahol a csoporttal leszünk, foglalok én magamnak, csak ne kelljen költözködni; erre válaszol a néni, hogy nincs a hatáskörében, de meg tudja írni a hotel nevét. Ennyi, a hotel nevét azóta is várom), továbbá felhívtam az internetszolgáltatót, aki erre alighanem megpiszkálta kicsit a switchet, mert egy napos megmagyarázatlan kihagyás után megint működött a netem. Ja, és este edzettem is, az is vicces volt, mert a far-, combhajlító-, törzsfordító- és tricepszizmok mellett a pofazacskó-tartóizmom is fejlődött: minden erőmre szükségem volt, hogy ne röhögjem ki, de még csak ne is mosolyogjam meg azt az elszánt breakes srácot, aki a legjobban a bevezető keresztlépést szereti gyakorolni, mert az legalább megy neki, de azt is olyan komoly pofával, mintha személyesen East Coast West Coast előtt adná elő magát.
Ma pedig reggel elolvastam az összes releváns oldalt (Guardian, El País, Le Monde, Index), óra után pedig elkarikáztam és átvettem 6 db vonatjegyet. Már csak 5 van hátra a nálam lévő kettőn felül. Lassan én leszek a hónap törzsutasa.
A fő büszkeségem pedig az volt, hogy amikor megláttam a recepción a ránézésre brazil vagy ázsiai srácot, aki angolul próbált kommunikálni és láthatóan szenvedett, olyan profin segítettem neki franciául, ahogy magamon sose tudnék. Egy percnyi a hivatásomból. Nem véletlenül választottam.