Beküldte Raya deBonel -
Még csak fél napja kezdődött el a félév, de már fuldoklom alatta. Mindig az utolsó etap előtt kezdem úgy érezni, hogy amit itt meg kellett tanulnom (aminek általában semmi köze ahhoz, amiből vizsgáztatnak), azt már elsajátítottam, most már tessék szabadon engedni.
Amit a Külker megtanít az embernek: figyelj nagyon és beszélgess mindenkivel, hallgasd ki, hogy mások miről beszélnek, és ne szégyellj belekérdezni, mert az életed múlhat egy elkapott infón. Nem a nyamvadt pénzügyi, kommunikációs, és még csak nem is a nyelvi ismeretek a fontosak, és a kapcsolatépítés is csak addig számít, ameddig ki nem szeditek egymásból, amit a másik véletlenül megtudott.
Úgyhogy előre is elnézést, ha a blog színvonala netán a mindennapi szeminárium szintjére zuhanna vissza, ebben tulajdonítsatok jelentékeny szerepet annak a ténynek, hogy 5-ből 3 napon legalább este 6-ig bent leszek, és sose kezdek később 9:40-nél.
Hanem a kulcsos droid eltűnt, helyette egy ősz hajú, szemüveges úriember (egyelőre. De már látszanak rajta a pszichopata vonások, és már most sem képes egy helyben ülni, időről időre tesz egy kört, mint reménykedő keselyű a formanyomtatványok kies, száraz és vakítófehér sivatagában előbb-utóbb úgyis elpusztuló hallgatók felett, és szúrós pillantásokkal méregeti szerény(telen)ségemet. Mit tud ez ennyit gépelni ilyen kevés ujjal és ilyen hangosan?) áll a pultnál. Nem fütyül.