Latolgatás

Most épp semmi probléma nincs az életemben. Ha mást írok, akkor túlreagálom.

Pont ezért nem tudok írni sem. A kreativitás mindig a fájdalomból táplálkozik. Vagy legalábbis a szimpatikus hatásból. Én most akár el is heverhetnék. Azért persze nem teszem. Jóanyám azt mondta, majd ha Carlos elmegy egy hónapra (na ez, például, probléma lesz), akkor randizgassak össze-vissza, és ha visszajön, akkor majd lesz dilemma.

Hát, ennél nagyobb dilemma, mint most van, akkor sem lesz. Itt van például a Nagy Fehér Főnök (enefef, és ez visszafelé "fefene", ami még egy fokozatot rádob a dolog pikantériájára), akinek huncut barna szeme van, és nagy mackó, igazi férfi. Biztos, hogy az ágyban is isteni, érzéki meg szenvedélyes. Pont ez a baj, hogy őt reggel már nem is biztos, hogy érdekelném.

Az Újdonsült viszont más szempontból tetszik nekem. Külsőre ő sem tesz túl Carloson, viszont amikor másokkal beszél, olyan jószívűnek és nyitottnak és természetesnek látszik. Velem való viszonya ennél egy kicsit "szennyesebb", de hát a drágakőnek is nem az adja meg az értékét, ha szennyezett?

Amiben mindkettő jó, az a randitechnika: hova hívjuk a csajt, hogyan oldjunk meg problémás helyzeteket, hogyan beszélgessünk és hogyan vetkőztessünk szemmel. Carlos mellett továbbra is az szól, hogy már nagyon jól ismer, tudja, mikor, mi, mit jelent nálam. Ez pedig nagy fegyvertény.