Beküldte Raya deBonel -
Akartam ma este egy vízipipát elfüstölni, de nem fogok. Nem méltó a hangulatom hozzá: most nem tudnám békésen fújni a füstöt és elmélkedni. Olyan jót lehet beszélgetni egy pipa fölött. Feszültségoldásra viszont nem akarom használni, mert annak függőség lenne a vége. Viccesen néznék ki a D I. 7-ben, ahogy magam után húzom az én kis shishámat, hogy a szünetben pöffenthessek egyet. Tessék, már elitista is vagyok, a jó kis Bond nem felel meg nekem.
Viszont valami kell, hogy kioldja a gordiuszi csomót, amivé a gyomrom összerándult. Yann Martel. Úgy kapok utána, mint a fuldokló tengerész az utolsó ráhajított kézigránát után.
"Ha a zene színekből állna, és én kaméleon lennék, örökre színt váltottam volna, letörölhetetlen csíkokat hagyott volna bennem a Rankin concerto."
"És itt cserbenhagy a nyelv. Szakkifejezésekkel valószínűleg pontosan definiálni lehet, mit is csinált, de ha vannak is rá szavak, én nem ismerem őket. Hogy mondja az ember muzikológiai zsargonnal, hogy a lelkemet kirántotta, a levegőbe hajította és ott dobálta a zene?"
"Minden hamis hangja elérhetetlen tökéletességet sejtetett, minden hibája felszabadítóan hatott."
"Köbméterek. Holmik, ingóságok és csecsebecsék bőséges satöbbije."
"GONDOLOM, HÜLYESÉG VOLT, DE EZT CSINÁLTAM. AZTÁN BELEFÁRADTAM, HOGY ANNYIT HALLGATOM A RÁDIÓT, HOGY PRÓBÁLOM KITALÁLNI A HANGNEMET MEG A DALLAMOT. OLYASMIT AKARTA... HOGY IS MONDJAM... OLYASMIT, AMINEK SEMMI KÖZE AHHOZ A SZARHOZ VIETNAMBAN. AMIN KERESZTÜL VISSZAKAPOM A JÓZAN ESZEMET. AKKOR KEZDTEM EL SAJÁT DOLGOKAT ÍRNI."
Maitai nem kompatibilis
Nem vagyok USB-hez illő
Alul semmi, felül dús delnő.
Specifikációim ósdiak:
Igazság, Remény,
rég letűnt divat.
A nyomdafesték rám nem tapad,
Nem tűröm, hogy pocskondiázzanak.
Számokkal leírni nem lehet,
Illetve lehet, csak az nem én leszek.
Én áram leszek, váltakozó, rejtőző,
S ha rossz helyen babrálsz,
te leszel vezető.
Ez most jólesett. Szedjetek szét. Ismeritek A parfüm végét, ugye? Szép halál.